Az előszót jegyző Balázs Imre József elmeséli a versek keletkezéstörténetét, amelyből nem hiányzik a Facebook népszerűsítő és szervező ereje sem: a versikék ugyanis eredetileg ott hódítottak, Ismerősök hada leste, hogy a névnapjukon mit ír majd nevükről Demény, a bárd?!
A könyvet a napokban (augusztus 19) mutatják be a kolozsvári New York kávéházban, de mint megrögzött kíváncsiskodó, előzetesen belekóstolunk a hamarosan népszerűvé váló gyűjteménybe, szigorúan a véletlenszerűség törvényei szerint.
 |
| Bulcsú |
Anikó (július 26)
Anikó, te szalmaszőke szépség,
te higgadt depressziós,
te teltkarcsú sötét vágyakozás,
éjszakai égbolt holdnyomokkal,
Anikó, te annyi minden mindig,
csiszolja fel a fény az éjszakádat!
Attila (január 7.)
Dobog a szíve minden lánynak,
dobog a szíve minden hölgynek,
minden úrnak és minden srácnak,
midőn az Attilák dübörögnek.
Lenéz az Úr a földre akkor,
mint aki szép eszét elitta,
ha besárgul a névnap-vackor,
és téged ünneplünk, Attila!
 |
| Csongor |
Ádám (szeptember 9.)
Te vagy az első, azt mesélik,
mert van egy első majdnem mindig,
ki megteremti, körbeadja,
megborsozza és megkavarja,
megbánja, aztán meg hibázik,
javítja a feltámadásig
Bálint (február 17.)
Mikor egykoron is Bálint napja vala,
szirmot a szerelem mindenre hint vala,
mindenki szeretett s virágot vett vala,
a szív Héttornyába mindenki ült vala.
Onnan is kimenni nem is akart vala,
akár Bálint, akár másnak napja vala,
számára is akár aznap, akár másnap vala,
magyarán, hogy józan avagy részeg vala.
Ámde az, ki tök józan, szerelmes nem vala,
annak szíve nagyot nem is dobbant vala,
az csak gyakni akart, mást nem tudott vala,
szép szavakkal hogyha gazdálkodott vala.
Ezért aztán Bálint fogta magát vala,
szemöldjeit bizony össze vonta vala,
napján örökkétig uralkodott vala,
a nagy szerelemre felmosolygott vala.
 |
| Diana |
Botond (május 16.)
Ó, buzogányos, nagy Botondok,
kikért a plázába berontok,
kiktől az érckapuk betörnek,
és a barbárok elsöpörnek,
kikért van diadal, dicsőség,
kiktől reszket már a Mezőség,
Partium s mind a régiók!
Ó, Botondok, ti régi jók,
ti régi kedves férfiak,
finom szeletek, bécsiak,
kiknek a lelke zsemlemorzsás,
és csak az ökle sejdetormás!
Csaba (június 6.)
Tele van a világ Csabával,
mint a Bivalyrét virággal!
Mint a szerelem csalással,
tele van a világ Csabával!
Mint a Szénakert szamárral,
a női lélek nadrággal,
mint a férfifej laskával,
tele van a világ Csabával!
Csabáim, éljetek örökkön,
ámuljatok még sok örömön,
aléljatok még sok köldökön,
bennetek a szív ne zötyögjön!
És még szemelgetném, napestig, de az illemnek is van határa, így hát búcsúzom:
Bakter Bálint.
(Ja, és kölcsönvettünk néhány Láng Orsolya-rajzot is!)
