2014. február 21., péntek

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 28.



(Endrődi Sándor nyomán)


A király és a hóhér
(Illusztráció Petőfi verseihez)
1848

Április 16. Életképek. 17. sz. 493. I. Megint beszélünk . . .

Április 16. Nemzeti Újság. 17. sz. 509. lapon: „— Szegeden az utczák uj keresztnevekkel ékittetének fel. Van István-tér, Battyáni-tér, Kossuth, Deák, Petőfi, Ölvös, Szemere, Klauzál, Szentkirályi, Vörösmarti, Teleki, Veselényi-utcza. — Elhagytak bennünket a mi tehén, retek, kétsziv, akáczfa, kalap . .. stb. utczáinkkal."

Április 20. Életképek. I. 19. szám. 568. lapon : „Lapunk jelen számának homlokán már Petőfi neve is társ a szerkesztésben." Később: „Lapunk minden számában leend Petőfitől költemény, ki ezentúl kizárólag csak az Életképekbe fog dolgozni."

Április 20. Hazánk. I. 202. sz. 810. lapon Roboz irja Veszprémből: „Gyáva nép az, ki meg nem érti a  kornak felhívó szavát, s ki tétlen vesztegel, mig óriási erőt fejthetne magában. Ki az, kit velőben meg nem renditnek a nép halhatatlan s lángeszü költőjének ez országot rázó szavai:

Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk.

Te is felébredél Veszprém, álompárnáid alól!"

Április 22. Pesti Divatlap. 19. sz. 501. lapon „Egy táblabiró keserve az ősi szabadság sirján" czímmel Samarjaitól a következő vers olvasható:

Halld meg keservemet, szerelmes istenem! 
Magyar szabadságunk bukását könnyezem. . . 
Ökölnyi nagyságban peregnek könnyeim,
 Szabad hazában nőtt szakállam fürtein.

Ki hitte volna azt, hogy egy illy nemzetet, 
Néhány eszeveszett majd orránál vezet ? 
Ki hitte volna azt, hogy eztán a paraszt 
Vadászni fog, halász; szarvast, nyulat szalaszt ?

Sőt majd kapja magát, kalapját fölteszi, 
És az urak előtt azt meg sem emeli ... 
A zsellérnép is tart ezentúl agarat, 
S a táblabiróknak nyuluk nem is marad.

Eddig Verbőczy volt a legnagyobb zseni, 
Kossuth s Battyányiak megadtátok neki! . . . 
Akár mit mondjatok, ollyan becsületes 
Zsidó és a paraszt nem lesz, mint a nemes.

Egypár irógyerek: Petőfi s társai, 
A sok nevet a pap sem tudná megtartani; 
Ezek még azt merék rólunk állítani, 
Hogy a táblabirák ország bolondjai!

Hej! csak megkaphatnám egykor ő kelmöket, 
Maid meglánczohatnám a tentás lelköket! 
Megtudnák, mint sértsék mások hirét, nevét, 
Megemlegethetnék a fokosom  nyelét.

Szűnjél nemes bosszú! ne bántsd szegényeket, 
Száritsd föl  fájdalom, magasztos könnyemet; 
Hazánk koporsóján bocsátok meg nekik: 
Egyik sem tudja tán, hogy mit cselekeszik! 

Április 22. Pesti Divatlap. I. 19. sz. 518. lapon: „Petőfi nemzeti dala, melly Kálózdi János által zenére s énekre alkalmazva lapunk mai számához van mellékelve, zeneértők véleménye szerint az eddig megjelentek közt legjobb, legjellemzőbb. — E hangjegyeket igen érdekessé teszi a czimlap is, melly a múzeum előtt tartani szokott népgyüléseket igen hiven tünteti fel. — Az oszlopos lépcsőzet egyik falán állnak a nép szónokai, kik közt Petőfi is gyakran szerepelt főleg versei előadásával. Ez általunk kiadott Nemzeti dal Pesten szerkesztőhivatalunkban, több mű- és könyvárusnál, s vidéken is többeknél kapható 30 pkrért." 

Április 22. Hazánk. I. 203. sz.  812. lapon Pataky Ferencz április 7-éről Déesről keltezett politikai czikkében többek közt a következőket írja: „A felbőszült tömeg „le a zsarnokkal!" s több ehez hasonló kiabálások közt a társalkodási egylet nagyobb termében felütött thalia-templomába rohant, hol Zelényi igazgatása alatti szinésztársaság a „Tanácsnok leánya" czimű Weisenthurm-féle üres német szinmű előadását kezdé meg, a lármára a darab félbe szakadt, a függöny legördül s kevés idő múlva megjelenik Zelényi, s elszavalja megható lelkesedéssel Petőfi ismeretes nemzeti dalát, mellynek „esküszünk" végszavait a közönség után-hangoztatá."

Április 22. Képes Újság. 17. sz. 134. lapon Majer István ismertetvén Casagrande szabadságszobor-tervezetét, a főalakról többek közt ezt irja : „jobbja égbe nyúló ujjaival a magyarok ezreinek sőt millióinak Martzius 15-ki egy sziv és lélekkel óriásilag felharsogott ama fogadására emlékeztet, — Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!"

Április 23. Életképek. 18. sz. 525. 1. Feleségem és kardom.

Április 23. Életképek. I. 18. sz. boríték belső oldalán egy márcz. 28-áról keltezett rozsnyói levél az ott (márcz. 26.) tartott népünnepélyről szólván, többek ezt mondja: „A sasok a középületekről  leszedettek, a sárga és fekete szinek elenyésztek. Az egész ünnepély nagy lelkesedéssel s a legszebb renddel ment végbe. Petőfiről és e lapok szerkesztőjéről sem feledkeztünk meg, mint kik egyik fő tényezői valának a szabadság minden vér nélkül kivívott örök emlékezetű diadalának. Éljenek mindketten, — és éljen, éljen a magyar szabadság! — Sok elnyomatott ember fogja áldani azon lelkeseket még hamvaikban is, kik fölemelték e nemzetet hajdani dicső világába!"

Április 23. Honfi szózat. (Petőfi „Királyokhoz" czímzett verse ellen.) Eredeti verses röplap. Aláírva: Mező Dániel h. böszörményi nemzet-őr s társai. Utánnyomni szabad. Nyomatott Debreczen város könyvnyomdájában. — Mező Dánielnek ez a verse először a Debreczen-Nagyváradi Értesítőben jelent meg s így szól:

Szólunk, mint szabad Magyarhoz illik,
Honfi-társak! nyilt, őszinte szót; 
Nemzet-éltünk e dicső szakában
Leplezetlen adjuk a valót. — 
A magyar nép szivében király s trón
Hő szerelme rendületlen áll;
 S bár mit mond az éretlen Petőfi,
Él fölöttünk szeretett király.

Él e hon dicső kegyes királya,
S méltán hódol neki a Magyar, 
Mert e szép hon fölvirágozásán
Fáradozva minden jót akar; 
És a hűtelen betyári nyelvű
Dalnok erre béhunyá szemét; 
Holtig hü magyarra nyomni készül
A gyalázó hűtlenség jegyét.

Lesz-e nemzet-őrsereg honunkban
Melly a hűtelent fogadja bé ? 
Ezt, ki hon- s királynak, béke s csendnek
Őréül eskütt, s már megtöré!! 
Süss gyalazat-béljeget arczára
Polgártárs! ki eddig hű valál, 
Ah! ne hallgass áruló szavára,
S mondü-sza velünk: éljen a király!

E zavar-halászt, e béke és hon
Gyűlölőt mindenki vesse meg; 
Trón s király ellen ha szólna többé
Vakmerőn, hon-átok sújtsa meg : 
Dögmirigytöl könnyebb óvakodni
Mint lázzitó szók hatásitól; 
Szemtelen, ki hű nemzet nevében
A királyról tiszteletlen szól.

Megkonduland hűtelen fölötted
Mit megingatsz, a halálharang; 
Egy hű nemzet ennyi sérelemről
Hozzá illő büntetést adand. 
Addig millió Magyar szivében
Borzadást szül átkos éneked, 
S kebleikben hon s király szerelme
Föllobog, mi téged eltemet.

Április 27. Hazánk. I. 204. sz. 817. lapon Boross József szegedi levelében (április 16-áról) többek közt egy nép-gyülésről ír, melyben „közmegegyezéssel elfogadtuk, miszerint az utczák nevei megváltoztassanak, az előbbiek helyett a miniszterek neveit nyerendők: ekkép örökitendjük meg Wesselényi, Vörösmarty, Táncsics, Petőfi honfiak neveit is."

Április 27. Hazánk. I. 204. sz. 818. lapon Balás Dávid nemzetőr írja Sopronból ápr. 17-ről, hogy ápr. 16-án a soproni két fősk. ifjúsága az átalakulás emlékére ünnepet rendezett a színházban, ezután fáklyás-zene volt, melynél az ev. iskola előtt két tanuló beszédet tartott. — „Végül Petőfi ismeretes 'Talpra magyar' stb. dalát hangoztaták. A sziv tombolt örömében s a kitört érzetár éjfél felé kezde szokott medrébe visszasimulni."

Április 28. Hon és Külföld. 34. sz. 133. lapon az Unió zsebkönyvről:
„Született költőnek az Unió versirói között ismertető csupán a lánglelkü, könnyű, kedves folyamatu, változatos Petőfit hiszi, kiben nem a mesterség, nem a stúdium, hanem a teremtő gazdag természet áll elől gyönyörű, kimerithetlen, változatos egyszerű  pompájában,  kiben  minden költői dús tehetség, érzet, melegség s észláng, mint gyémántban a nemes erezek legfinomabb lényege központosult. Tőle vannak: Septemb. 27-ike 1846. Egy költői édes merengés nagyszerű, merész képekkel, hasonlításokkal, egy rohanó tűzár, melly tajtékzó hullámain ellenállhatlanul ragad el magával a költői érzelem világa felé; Isten csodája, Erdélyben, Tűz, Rongyos vitézek s mindeniken a költészet istene, múzsák s grátziák bájos égi kellemei terülnek el, főként a 3 elsőn s azok közt a két utolsónak még azon nagy érdekök is van, hogy valóságos nemzeti dalok. Szeretnők bővebb ismertetés kedvéért azokból többet is közleni, de helyszűkéért csak ez egyet iktatjuk ide, hogy az olvasó láthassa, érezhesse azon költői hévmeleget, mi íróját lelkesíti. (Közli az „Isten csodája" cz. költeményt.) „Erdélyben" czímű darabja a két hon egyesülését eszközlő, arra buzdító lelkes nemzeti dal s az unió szellemében van írva."
A többi költeményekről s kivált alkalmi költeményekről így ír: „Schiller nem ok nélkül gyűlölte az alkalmi verseket; mert azok a lelket valóban megkötik, szabad repületét megakadályozzák, gyáva rabszolgai bilincsbe aljasitják, fantáziája szárnyait elmetszik, felhevült agyára jégkérget húznak s keble istenétől elzárják. Csak az egy Petőfi az, kiben itt is a mennyei szikra látszik s körmeiről az oroszlán nyomaira ismerhetni. Végül így ír : „Azok közt, kik az Unióban mint verselők felléptek, kétségen kivül Petőfi ragyog mint első nagyságú, első rangú költői észláng, ki „velut inter ignes luna minores" költői nagyságában eredetisége minden bélyegeivel magasan áll, kivel mint született költővel a felléptek közül egy sem versenyezhet."

Mondjatok dalt, de tüzes dalt, 
Mert szakadjon ki a nyelve, 
Ki úgy dalol, hogy dalától 
Nincsen a sziv feltüzelve . . .

mond Petőfi „Tüz" czímű dalában, lap 410 s Petőfinek igaza van. Ismertető megmásolhatlan hite erről ez: a középszerűség megjár ugyan egyebütt, de a költészetben türhetlen, „mediocribus esse poetis non dii, non homines, non concessere columnae", stúdiummal ember sok minden lehet s kis költői tehetséggel csinos, jó versíró is, de valóságos költő sohasem, „poéta non fit, sed nascitur" s kit a természet arra nem hivott, abból valami nagy a költészet mezején soha nem leend; annál tanácsosabb lenne tehát mindenkinek Horácz idves tanácsa szerint megnézni „quid valent humeri, quidve ferre recusent"; mert a poéta minorum gentium vajmi idétlen buja növény!"

Április 29. Pesti Divatlap. I 20 sz. 541. lapon Csatári Ottó „Irodalmunk 1847. évi termékei" cz. czikkében igy ir: „A versek összegyűjtve való kiadásának ez évben is bővében vala irodalmunk ... Petőfitől „Összes költeményei" egy súlyos kötetben, és Vörösmarti minden munkái IX. kötetében ennek „legújabb versei". — Ezen gyűjtemények (között) kérdésen kivül a Vörösmartié legbecsesb adomány, és Petőfi összes költeményei; ezek után pedig a Tompa versei . . ."

Április 29. Pesti Divatlap. 20. sz. 552. lapon Előfizetési felh. a Vahot Imre Országgyűlési Emlék cz. almanachjára. Itt Vahot közli a készülő könyv tartalmát s a szépirodalmi rész irói közt megemlíti Petőfi nevét is.

Április 30. Életképek. 19. sz. 551. X. A tavaszhoz. 552. 1. Feleségek felesége.

Április 30. Életképek. I. 19. sz. Boritéklap homlokzatán: „Felelős szerkesztők Jókai Mór és Petőfi Sándor." A főlap 568-ik lapján: „Lapunk jelen számának homlokzatán már Petőfi is társ a szerkesztésben." Alább: „Lapunk minden számában leend Petőfitől költemény, ki ezentúl kizárólag csak az Életképekbe fog dolgozni."

Április végén. F ******** Király Petőfi Sándorhoz. Verses röplap. Kassán, nyomatott Werfer Károlynál. — A vers így szól:

Ím azt adok, mit ollyan ritkán adnak 
Őszinte szódért nyilt köszönetet, 
Hogy én irántam gyülölséget hirdetsz. 
Midőn szivedben nincsen szeretet. 
De azt ne várd, hogy majd a' gyülölségre 
Gyülölséggel feleljen a' kirá'y, 
Mert nemzetem királyi kebelemben 
Szeretetnél egyébre nem talál.

És hogy ha volna mégis ollyan ember,
Ki érzetimnek belsejébe lát,
'S ismeri most, 's ismerte volna régen
Indulatimnak tiszta czélzatát,
'S bár mostanában ostorozni gyenge
'S jutalmat adni nem dús a' király
Ne rágalmazd ocsmány hizelkedőnek,
Ki engem igy is szeretni talál.

Lázitsd fel bár a' népek millióit 
Kövezzék bűnös emberfejemet — 
Kinek szivében bűnös indulat nincs, 
Az mindenik vessen rám egy követ. 
'S ha így reám a' milliók kezéből 
Végetlen kőnek zápor árja szál, 
Boldog leénd végső haláltusában 
Az összveroskadt bűntelen király. —

Megadtam im, mit ollyan ritkán adnak 
Őszinte szóért nyilt köszönetet, 
S kívánom, hogy őszinte szódért mindig 
Ilyen jutalmat adjanak neked, — 
Állhat Munkács, állhat akasztófa, 
De kebelemben bosszúvágy nem áll, 
Szidalmadért ezt válaszolja néked 
Egy vétke nélkül káromolt király!

Május 1. Lapok Petőfi Sándor Naplójából. Pest, 1848. Nyomatott Landerer és Heckenastnál. Ára 10 kr. p. p. Első iv. Tartalom: A magyar szabadság születése. — Márczius 15-dike. — A német polgárok és a zsidók. — Az országgyűlés és az urbér. — Királyi leirat a ministeriumról. — Monarchia és respublica. — Nagypéntek napja. — A katonaság. — Kliegl, Széchenyi, hivatal, rágalmak.

Május 2. Honfi szózat. (Petőfi „Királyokhoz" czímzett verse ellen.) Röplap. Aláírva: Mező Dániel, hajdu-böszörményi nemzet-őr s társai. Utánnyomat. Pesten, nyomatott Trattner Károlynál.

Május 2. Hon és Külföld. 35. sz. 137. lapon az Unió zsebkönyvről irván, Kemény Zsigmond Pető lovag czímű balladájára ezt a megjegyzést teszi: „a ballada végén nem tudjuk, ha a Petőfi nevéveli játék jól irányzott döfés-e vagy helytelen silány gúny, vagy mint inkább szeretjük hinni, nyomtatási hiba." — Az utolsó versszak egyik sorában t. i. Pető urfi helyett Petőfi urfit szedtek. Szemmel láthatóan sajtóhiba, de — mert a költemény tartalmát per tangentem lehetett volna a költőre is vonatkoztatni — kuriózum is.


(Folytatjuk)

2014. február 17., hétfő

Nyika, a gyerekköltő

Régen nem látott, fiatalkori jóbaráttal hozott össze a sors, s beszélgetés közben irodalmi kuriózumok is szóba kerültek. Például, hogy egy olasz fiatalember bevallotta: Olaszországban a legismertebb magyar író Körmendi Ferenc (1900-1972), aki viszont magyar nyelvterületen a legismeretlenebbek közé tartozik. Pedig hát magyarul írt, s nem volt olyan kirívó politikai ámokfutása sem, ami miatt a feledés kriptáját tartósan rá kellene zárni.


És akkor szóba került az 1974-ben született Nyika Turbina jaltai költőnő, aki 2002-ben vetett véget az életének - elhagyatva, alkoholizmusba süllyedve, aki pedig olyan ígéretesen (???) indult 9 éves korában. Ekkor jelent meg ugyanis első verskötete, méghozzá olyan költőnagyság előszavával, mint Jevgenyij Jevtusenko. Ami még szintén hagyján, de ezt a kötetet nemsokára 12 nyelvre lefordították! És Nyikát csodagyerekként kezdték mutogatni, szerepeltetni különféle pódiumokon. Az alig kamaszodó kislágy ártatlan fizimiskával olvasta fel mélyértelmű, fejlett intellektusú sorait, megérzéseit. 1985-ben már elnyerte a velencei Arany Oroszlán költői díjat, amit addig csak Anna Ahmatova kapott meg az oroszok közül. 

Aztán hamar bekövetkezett a hanyatlás. Anyja újra házasodik, testvére születik. Svájcba megy tanulni. Ott egy idős svájci orvoshoz megy feleségül, majd visszatér Oroszországba, ahol felveszik az egyetemre. Visszatér a munkakedve, sokoldalú érdeklődése a film és a rock zene világát is feltárja előtte. Lázasan ír, ahol csak éri: sokszor, ha nincs nála írószer, előveszi a rúzsát, azzal firkálja le sorait, bármire. Próbálják leszoktatni az ivásról, végül is nem sikerül. Első öngyilkossági kísérlete (mélybe ugrás) kudarccal jár, fizikailag súlyosan megsérül, a második - sajnálatosan - sikerül. Barátai, utcai járókelők szeme láttára zuhan a mélybe az emeleti ablakból, ahol üldögélni szokott. 

A legenda ezzel okafogyottá vált, már csak a múltbeli, lezárt történésekből táplálkozott. És eltelt máig tizenvalahány év, Nyikáról pedig szinte már senki sem  beszél. Igaz, egy honlap őrzi életének és munkásságának minden jelentős lenyomatát, magyarul pedig összeszedhető néhány vers az internetes fórumokról, amit alább itt megpróbáltam elhelyezni. (Szöveghűségükért nem vállalok felelősséget.)

Nyika Turbina: 

Kék csillag

V.I. Nyikolajevnának

Már egy pillantás elég volt
ahhoz, hogy érezzük:
A szavaknál több az áhitat.
Egy könnycsepp sósabb,
Mint a sötét fájdalom,
De édes is, akár
A gyermeki
álom.

Az ég félkörívében
Kinyílt most egy kék csillag.
Tartsd alá a tenyered,
Ne hulljon apró szúnyogként
a tűzbe! Legyen
halhatatlan
A hajnali
Fényben

Verseket fordítottak

(egy  10 éves kislány gondolatai)

Verseket fordítottak idegen nyelvekre,
Így érez a nemlátó, az úttesten átkelve...
Úgy tűnik nekik haladva, tapogatva,
Megmenekültek a nagy forgatagba'.
Más nyelveken írva, ama sorok vakok...
Vezető kötelező. Akkor jó úton vagytok.

A hasonmás

Lehet, hogy
már holnap én
egy más világba
a hasonmásommal megyek
találkozásra.
Tükörképem ő,
kimondatlan szavaim,
rajta a kín
s a bajaim.
Felszárítatlan könnyek az arcomon-
ő néz ott könnyesen,
S ha szeme néz betegen,
Az az én szemem.
El innen, el vele
Széttöröm tükrömet,
De már a tükörkép
Énbennem itt rezeg.

**

Ha veled beszélgetek,
más-más nyelven beszélünk,
lám egyek a betűk, de
mintha szavunk elütne,
S habár veled lehetek,
más-más szigeten élünk
mi egy szobában ülve.

Elhittem szemednek,
Hogy szavak se kellenek,
Mindjárt elhittem szemednek,
hogy van könny, ami pereg
és sósabb, mint a fekete gyász
s az álomnál édesebb.
Fölgyújtja egy kék
csillag az egész eget:
Lepkét sose tarts
a fénybe kezeddel,
örökéletű lesz,
mire ébred
a reggel.

**

Ti - vakvezetők,
Én - vak öreg.
Ti - ki kéri a jegyet
s én - a potyautas.
Kérdéseimre
nincs felelet,
barátaim pora
a földbe taposva lent,
Ti - az emberi hang
s én a vers - az elfeledett.

(Kohut Katalin és Erdődi Gábor fordításai)

2014. február 2., vasárnap

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 27.

(Endrődi Sándor nyomán)

1848

Április 1. Metternich. Röpirat, a czímlapon Petőfi Nemzeti dalának egy strófájával.

Április 1. Magyarország újjászületése. Röpirat. Budapest, Geibel K. tulajdona. 30 1. a márcziusi napokról. Közli a Nemzeti dalt is.

Április 1. Jelenkor. Márczius 31-ikéről irja: „Délelőtti 11 órakor tömérdek nép jelent meg a múzeum előtti téren hol a proclamatio pontjai állapittatának meg, s a nép békés viseletre intetett; e népgyülés délután 5 órakor folytattatván, látogatóinak száma olly nagy csomóra szaporodott, hogy a tágas tér be nem fogadhatá, hanem az országút szélességét ellepte. Petőfi S. felolvasá a következő proclamatiot." — Itt aztán közli a Nyári, Vörösmarty, Táncsics, Irinyi, Vasvári, Bajza, Csányi és Irányi által szerkesztett s a pestvárosi rendreügyelő bizottság nevében kiadott proclamatiót.

Április 1. Nemzeti Újság. 671. sz. Birányi czikkében : „Népköltőnk Petőfi, kinek keblében magasztos honszeretet él, szinte többet kivánt, és megmosván kezeit, a felelősséget reánk hárította. Szívesen elvállaljuk. Még a vörös szint is - vérszinét, mellyet a nemzeti szinek helyett sokan feltüztek, melly már aggodalmat gerjesztett a polgárságban — bölcs tanácsadó szavakra önként letépték az illetők. Mennyei érzést fakasztott szivünkben e példátlan egyetértésre jutás! Hála imát mondtunk magunkban az éghez, hogy megmentett a pártviszály szörnyétől."

Április 1. Pesti Divatlap. I. 16. sz. 397. lapon Vahot Imre „Ne szakadozzunk" cz. czikkében ezt irja: „Higyétek meg barátim! Petőfinek nemzeti dala sokkal jobb és több — mint az egész pesti forradalom vala." — Továbbá a 417. lapon: „Ismét nagy népgyülés tartatott múlt hétfőn a nemzeti múzeum udvarában ... a múlt hétfői népgyülésben legelőször is a pestvárosi állandó bizottmány által szerkesztett, igen erélyes proclamatio olvastatott fel az iránt, hogy miután Bécsben a had- és pénzügyi ministerséget a magyar kormány kezéből az adott szó ellenére ki akarják venni, ezt a nemzet ne engedje megtörténni, s ennek érdekében vérét is kész legyen feláldozni. — A proclamatio nagy viszhangra talált. Vasvári, Petőfi és Bulyovszki nyomós, hathatós előadással szóliták fel a népet fegyverkezésre, melly később ingerülten s harczra készülő indulatial oszlott szét." - A boritéklapon pedig Horváth László márcz. közepéről keltezett pápai levelében ezt irja: „Sajtónk szabadon működik, s legelőször is a lánglelkű Petőfi nemzeti dalával remekelt."

Április 1. Pesti Divatlap. I. 16. sz. 418. lapon: „Petőfi legújabb költeménye. A nép kedvelt költője a napokban önállólag kinyomva bocsátá közre „A királyokhoz" czimű költeményét. Ha minden magyar olly radicalis szellemű és lángkeblű volna mint Petőfi, — úgy nemzetünk talán még a francziáknál is tovább menne."

Április 1. Hazánk. 1. 194. sz. 774. lapon Karády Ignácz Pozsonyból írt s márcz. 29-éről keltezett politikai czikkét így végzi: „— Egy még a remény és ez: a nádor férfias eljárása, melly ha most nem sikerül, vége a békének, és akkor talpra magyarok, mert esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk!!"

Április 2. Életképek. I 15. sz. 439. I. A' szabadsághoz

Április 2. Munkások Újsága. Szerk. Táncsics. 1. sz. 4. lapon: Táncsics visszatekintvén a márcz. 15-diki eseményekre, ezt írja Petőfiről: „Paraszt testvéreink gyermekei közöl sokan, mikor iskoláikat elvégzik, itt a fővárosban letelepednek, de máshonnét is ide összegyűlnek, s kik közülök némellyek jobb észtehetséggel birnak, a tudományoknak szentelik életüket, könyveket irnak, s a haza feldicsőitésén fáradoznak. Ezek közöl a többi élére állottak: Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál. Petőfi elmondá ismeretes hazafi dalát, mellyre mindenek megesküdtek, miként a dal is már magával hozá."

Április 2. Hazánk. I. 195. sz. 781. lapon Királyi Pál irja Pestről: „Martius 31-dike élénk mozgalmakban folyt. Két népgyülés tartatott. Reggel, melyben a hazához intézendő proclamatio pontjai állapittattak meg és délután öt órakor, midőn e felhívás szerkezete Petőfi Sándor által a népnek zajos tetszése közt felolvastatott s Irányi Dániel ugyanazt hü német fordításban közlé a tömeggel, mely minden nagyítás nélkül húszezer számra mehetett, elborítván muzeumunk tágas terét minden szögleteiben."

Április 4. Nemzeti Újság. 671.   sz.   1084.  lapon:   Bulyovszki Gyula tollából tudósítást közöl az ápr. 1-i középponti választmányi gyűlésről. A gyűlés arról határozott, elfogadják-e a márcz. 30-iki kedvező királyi leiratot, melynek alapján Deák, Eötvös és Kossuth beléptek a kormányba. Nyáry Pál, Irányi Dániel, Irinyi József és Patay József beszéde után „végül Petőfi emelkedett föl a nép közül, — s tompa hangon ezeket monda: Láttam remegést, láttam sápadt arczokat, nem szeretném továbbra is igy látni nemzetemnek fiait, — azért most lekötve kardomat, elnyugtatom, de össze nem töröm! —"

Április 4. Erdélyi Híradó. 343. sz. 215. lapon Károly-fehérvárról márczius 27-ről azt olvastuk, hogy a kolozsvári mozgalom ott is lelkesedést keltvén s a kolozsvári petitio egy népgyülésben elfogadtatván „ekkor olvasta fel egyik fiatal tisztviselőnk Kovács Elek Petőfi népdalát is, mit a nép legnagyobb lelkesedése követett."

Április 6. Jelenkor. 41. szám. 168. lapon : az április elsején tartott középponti választmányi ülésről közölve tudósítást, megjegyzi, hogy: „Petőfi Sándor hüvelybe rejté fegyverét, mert a fontolás győzött a lelkesedésen."

Április 6. Erdélyi Hiradó. 344. sz. 217. lapon Udvarhelyszékről márczius 27-dikéről irja Gálfi Mihály, hogy e nap d. u. Sz.-Udvarhelyen népgyülés tartatván, a székház termében elfogadták a 12 pontot. A „Pesti Hírlapból a nevezetesebb honi események fölolvastattak, s imádott királyunk mind e jókért ezerszeresen megéljeneztetett. Első magyar miniszterelnök gr. B. L. és Kossuth Lajos harsogó éljennel üdvözöltettek. A Petőfi esküjét, midőn olvastatott, önkénytelenül viszhangoztak mindannyiszor. És megesküdtünk ünnepélyes fenszóval fejedelmünk hűségére és hazánk boldogitására mindent elkövetni."

Április 7. Múlt és Jelen. 28. sz. 163. lapon: „A múlt vasárnap április 2-án az idevaló conservatorium a közelebbről külső közép- és magyar utczában elégettek számára hangversenyt adott. Petőfi nemzeti dalja, a magyar marseillaise zenéje  sokaknak  nem  tetszett,   annak   refrainjét kivált elég lelkesítőnek és buzditónak nem tartották: midőn a Károly Ferdinánd cs. kir. ezrede hangászkara által eljátszott csárdás, a „Tolnai lakodalmas" alig lecsillapítható tapsvihart idézett elő."

Április 8. Pesti Divatlap. 17. sz. 453. lapon: „(E hó 6-án ismét népgyülés tartatott) a múzeum udvarában. A bécsi ifjak vőnek itt búcsút a pestiektől. — Ezen kívül egy nemes levél ünnepélyesen széttépetett, s Petőfi egy igen talpraesett satyrát szavalt el, mellyben a bukott királyokat a vendégszerető Magyarországba hivja meg, hol kitárt karokkal várják, sőt még táblabirákká is kineveznék őket." — 456. lapon a „Szerkesztői értesités"-ben: „K. Jánosnak Petőfi Nemzeti dalára írt s hozzánk beküldött zenéjét nem adhatjuk, miután még ezelőtt Kálozdyét fogadván el, ezt már nyomják."

Április 8. Pesti Divatlap. 17. sz. boritéklapján Katona Antal márcz. 21-ikéről (ez alkalmasint sajtóhiba lesz!) keltezett kolozsvári levelében többek közt azt írja: „Folyó hó 24-én — a ref. collegium — előtt mintegy 3000 ember jelenlétében Szőts Márton elszavalta Petőfi nemzeti dalát, s a jelenlévők fölemelt ujjakkal ihletetten mondták el az „esküszünk"-et. Márczius 26-án pedig... osztogatták Petőfi nemzeti dalát diszkiadásban." — Alább Bangó Pető márczius 22-ikéről keltezett aradi levelében a köv. irja: „Petőfi Sándor nemzeti dala f. hó 18-kán a színpadon elszavaltatott. Csak azt sajnáltuk, hogy értelmetlenül szavaltatott el. Az „esküszünk"-re egyébiránt mindannyiszor fenndörgő „esküszünk!" visszhangzótt."

Április 8. Képes Újság. 15. sz. 120. lapon: „Az Életképeket ezentúl Jókai és Petőfi együtt fogják szerkeszteni." A 122. lapon pedig a képtalányban egy zászlórajzon Petőfi Nemzeti dalának első versszaka.

Április 9. Életképek I. 16. sz. 462. 1. Bordal. (Egyik kezemben a fegyverem.)

Április 9. Nemzeti Újság. 675. sz. 1201. lapon: Bulyovszki Gyula írja le az április 5-i népgyülést, melyen a bécsi küldöttséget ünnepelte Pest. Többek — köztük Irányi — beszédei után Rottenbiller, elnöki jogánál fogva, feloszlatta az ülést. „A nép azonban ezen gyűlés bezárásával magát kizáratni nem hagyá, s egyik kedvenczét Petőfit kívánta hallani, ki engedvén a nekie legkedvesebb — a nép óhajának — ekkint szóllott: A mostani szónokoknak ugylátszik hivatása lett titeket mindenkor nyugtatni, csöndesiteni; betegápolónál, mondhatom, ez gyönyörű erény! Én valójában nem tudom, mit mondjak — de annyit mindenesetre mondhatok, hogy ezen örök nyugtató nyomokat követni nem tudom; mert én ugy vagyok teremtve, mint az onka, a melly, ha vész van, kiabál, — mint a förgeteg, melly a hullámokat vihar idején fölkorbácsolja, —... azért hogy mégis hiába ne léptem (légyen) előbetek, elszavalom nektek egy versemet! — Készülj hazám . . .!!
Petőfi minden fölségest magába concentráló dalát — a nép zajos tetszéssel fogadá. Ezután a népgyülés a legnagyobb csend és rendben magától eloszlott."

Április 9. Reform. Szerk. Nádaskay és Zerffi. 2. szám. 15. lapon elmondván, hogy dr. Zitz követ tetteit ércz-táblára fogják Mainzban vésni s a városházában kitenni, igy folytatja: „nem volna helyén kivül ily hasonló kitüntetés Nyári, Jókai, Petőfi és Vasvári népemberek irányában. Az ércztábla örökemlékül a nemzeti múzeumban fogna letétethetni." — A 16. lapon pedig: „Jövő számunk mellett a népszerű költő és szabadságbajnok Petőfi Sándor pompás arczképét adandjuk."

Április 9. Erdélyi Hiradó. 346. sz. 225. lapon Pálffy János írja : „Hol rabszolga nincs, ott zsarnok sincs. Ausztria megszűnt rab lenni, s a zsarnokminister földön futóvá lőn. — Magyarország azt kiáltá, s kiáltása Kárpátoktól Adriáig hangzik:
Esküszünk, esküszünk.
Rabok többé nem leszünk" etc.
A  226-ik  lapon pedig  a 30-án   tartott  megyei  gyűlésről lévén szó, ez olvasható: „A gyűlés végével Petőfi nemzeti dalát éneklé az ifjúság, és zászlóval éneklé a piaczon minden ajk."

Április 10. Birányi Ákos. Pesti Forradalom. (Martius 15-19.) Pest, 1848. Trattner Károlyinál. 63 1. Részletesen ir a márczius 15-iki mozgalmakról s közli Petőfi Nemzeti dalát is.

Április 10. Társalkodó. 15. sz. 114. lapon Sárospatakról irja D.: „Mart. 16-án délután a sűrű esőzés daczára is ünnepi menetet tartott az anya-iskolai felsőbb tanulmányokat hallgató ífjuság körül az utczákon számos nemzeti zászló alatt s a jeles éneklő kar itt-ott kört állva harsogá Petőfi dalát (Nemzeti dal), édes élvezetére a közönségnek." 

Április 13. Reform. 3. sz. 22. lapon „Petőfi" czímmel: Mai számunkhoz e legnépszerűbb költőnk arczképe van mellékelve. Petőfi Sándor a márcziusi eseményekben mint oly férfiú tünteté ki magát, kinek hazája politikai sorsa lángoló hévvel szivén fekszik, s ki annak javát nem csak kobzával, hanem kardjával is kész előmozdítni. — Petőfi ez utóbbi időkben többször lépett föl mint szónok. Velős rövidség s metsző él jelölik beszédeit, melyek megannyi villámok politikánk viharnehéz egéről, s melyek mindig találnak, s a népet leglángolóbb lelkesedésre gyújtják. Petőfi tökéletes demokratikus jellem; erő, nyíltság és szilárdság teszik fővonásait. Rendithetlen becsületesség legfényesb erénye. — Munkái nemzetiségünk bélyegét viselik magukon, azok kedves kincse a nemzetnek, és mindig azok is fognak maradni.

Április 13. Hazánk. I. 199. sz. 796. lapon: „A magyar papsághoz" czímmel, Kondor aláírással egy Petőfi-utánzat a Nemzeti dal mintájára. Első versszaka így szól:

Talpra papság! hi a' haza! 
Rajtad a' sor, most, vagy soha, 
Korcsok lesztek, vagy magyarok ? 
Ez a' kérdés — válasszatok. 
A' nemzet szent nevére 
Kér a' hon — 
Kér a' hon már simuljatok 
Egykoron, stb. stb.

Április 14. Hetilap. 30. sz. 464—65. lapon Tóth Móricz „Fegyverre! Fegyverre!" (Pest, ápr. 11) czikke jeligéjéül ezt tette : „Talpra magyar, hi a haza!"

Április 15. Pesti Divatlap. I. 18. sz. 480. lapon a hölgyek által készített nemzetőrségi zászlóról irván, többek közt megjegyzi, hogy a készítő és ajándékozó hölgyek nevei — köztük Petőfíné neve is — mily sorrendben vannak a zászló fehér szalagjára ezüsttel kivarrva. — A 486-ik lapon pedig Medgyes Lajos, Dézsről, ápr. 5-ikétöl keltezett levelében többek közt ezt olvassuk: „Az unió és szabadság előünnepéül városunkat egészen kivilágítottuk, a színház a népnek megnyittatott s Petőfi forradalmi dala Zelényitől elszavaltatott."

Április 15. Képes Újság. 16. sz. 129. lapon a bécsi küldöttség tiszteletére egybehívott budapesti népgyülésről referálván, ezzel végzi: „Végre Petőfi szavalta el egy legújabban írt igen jeles költeményét, melynek csipős satyrája mosolyra ingerlé a komoly arczokat."

(Folytatjuk)