(Endrődi Sándor nyomán)
1847
Augusztus 12. Hazánk. II. 95. sz. 380. lapján olvassuk, hogy Pápán, a Griff fogadó termében a főiskolai képzőtárs, hetedik évi dalünnepén (aug. 5.) Petőfitől több költeményt szavaltak. így R. I. a Szerelem Gyöngyeiből, s ugyan ő az Isten csodájá-t, továbbá Vályi Lajos a Szomjas ember tűnődésé-t. „Befejezé pedig az ünnepélyt Petőfi Erdélyben czimű költeménye, előadva bensőséggel és ügyesen Horváth János által."
Augusztus 15. Életképek. II. 7. sz. 209. I. A' szél.
Augusztus 15. Erdélyi Híradó. 274. sz. 519. lapon. Kolozsvári napló cz. rovatban :
„Az Úrházy szerkesztette „Unió" czimű zsebkönyv kikerült sajtó alól.. . E' vállalatban szerkesztő egy magas irányt tűzött ki magának: a költészet varázserejével hatni a két hon egyesülése nagy eszméjének érlelésére ... Czélja nagyszerűségétől lelkesítve már magában a' mű kiállitásában is egyesítést kisértett meg a' szerkesztő: a' két haza kedveltebb költői szellemi kincseinek egy füzetbe egyesítését. 'S hogy mily sikerrel, elég lesz említenünk, miképp a testvérhonból, több jeles iró közt Döbrentey, Petőfi, Jókay, Riskó, Pap Endre .ismert neveivel találkozunk.
Rovatunk szűk köre nem engedi a' magasztalásra valóban nem szorult könyv részletesb ismertetését. Olvassa el bárki a' szerkesztő tollából folyt 's programmot képező „Kele népe", Petőfi „Isten csodája" s „Erdélyben" czimű költeményeit és meg fog győződni, miképp e' könyvbe
lerakott érzelmi gyöngyök rendeltsége nemcsak pillanatnyi hatás, nemcsak néhány perczig tartó kéjben ringatása a' kebelnek, hanem elhintett nagybecsű magvak azok, melyek termékeny földbe hullva, gyököt verve, gondos ápolás után egykor honunk felvirágzásának lesznek fontos tényezői."
Augusztus 21. Hazánk. II. 99. sz. 396. lapon szerk. mondóka : „Tisztelt olvasóinkat pedig figyelmeztetjük, Petőfi Sándor gyönyörű versein kivül legújabban hozzánk érkezett sajátságos eredeti leveleire, mellyeknek sorát legközelebb megkezdendjük, s mellyek igen sok nemű szellemi élvvel fogják az átalános magyar olvasó közönséget meglepni."
Augusztus 22. Szépirodalmi Szemle. II. 8. sz. 127. lapon az Életk. XVI-XXVI. számairól szólván, igy ir:
„— Petőfi „Fakó leány és pej legény" története, bárminő jó alapul szolgált is lélektani fejlesztésnek, nem kapta meg szerzőiül a novellaelőadási hangot; a naivnak látszatni akaró forma párbeszédek alkotásában, az átmenetek könnyű kezelése történet fordultakor, hagyják ugyan észrevenni a jó igyekezetet; de mind a mellett, ha jól fejeznők ki magunkat, Petőfi előadása még mindig hosszú (nem hosszadalmas), kerekded helyett."
„A költői részben, — szól alább a II. 128. lapon,— egyhangúság uralkodik; dalra dal, de ballada, románcz s más egyéb hasonlag művészi, vagy tán művészibb nemei a lyrai költészetnek mind ritkábbak. Itt Petőfi ad legtöbbet, de „Ha férfi vagy, légy férfi" dalán kivül a többi olyan, minőt már ő tőle venni restelünk. „A szent sir" külső formában uj, csattanós végű élczével, mig a „Türelemről" czimű költemény kemény megkáromlása a türelemnek, mely egész máskép állna drámai vagy novellái helyzethez kötve jellemzésül, mint lyrában, hol nem értjük, miért mondatik mindez, a mi mondatik."
Augusztus 24. Hazánk. II. 100. sz. 398. 1. Kit feledni vágytam.....(Április 1847.)
Augusztus 29. Életképek. II. 9. sz. 274. 1. Búcsú-pohár.
Augusztus 29. Erdélyi Hiradó. 278. sz. 563. lapon
Országgyűlés cz. rovatban, melyben az ujonczállitás tárgyaltatik, Udvarhelyszék követe mondja beszédében:
„...Kéri szóló a tr-et, fontolják meg, hogy nincs valami nevetségesebb, mint mikor a' nemzet oly valamivel dicsekszik, minek megfelelni nem képes; ha a' magyar nemes ember annyira tud dicsekedni, hogy mily jeles katona, eljött az ideje, nem szóval, hanem tettel bizonyítani, ha meg akarjuk hazudtolni más nemzeteknek a' magyarral szemben álló nem kedvező véleményét, 's ha meg akarjuk czáfolni a' hazai íróknak is már a' köznép nyelvén forgó ama véleményét, cselekedjenek e' tárgyban a' kk. és tr., hogy ne teljesüljenek a' költő szavai:
Őseimnek véres kardja
Fogason függ, rozsda marja,
Rozsda marja, nem ragyog,
Én magyar nemes vagyok!"
Szeptember 2. Hazánk. II. 104. sz. 414. 1. Tavaszi dal. (Tedd le. bojtár, a subádat. . . kezdetű vers.)
Szeptember 2. Pesti Divatlap. II. 36. sz. 1154. lapon:
„ (Petőfi Sándor) elmés leveleket közöl a Hazánkban. Többi közt a Szemle által méltatlanul kisebbített Kerényinek szép igazságot szolgáltat első levelében. Költőről csak költő mondhat igaz Ítéletet."
Szeptember 5. Szépirodalmi Szemle. II. 10. sz. 151. lapon Döbrentei Gábor Huszárdalok cz. verses kötete bírálatában többek közt a következő kifakadást olvassuk: „Valóban ily vergődés és pöffeszkedés a Kazinczyak és Berzsenyiek, Kisfaludyak és Vörösmartyak után, midőn Petőfi megmutatta, mennyire ment lyrai nyelvünk, gazdagságban, tarkaságban, könnyüségben ; e korban D. nyelve nevetséges volna, ha kevésbbé volna vétkes, és boszantó, és szánalomra méltó!"
Szeptember 12. Életképek. II 11. sz. 337.1. Katona-élet.
Szeptember 12. Szépirodalmi Szemle II. 11. sz. 173. lapon:
„— „Hazánk" 101. számában Petőfi levelet ír Kerényi Frigyeshez s „legősvilágibb ostobaságnak, malitiának, szemtelenségnek" mondja, hogy mi Kerényi költőiségét categorice eltagadtuk. És ha eltagadtuk is, mit csináltunk egyebet, mint eltagadtuk? Sőt most is tagadjuk, mert Kerényit bizon de bizon nem hisszük egyébnek ügyes verselőnél. Mi örülnénk rajta, ha K. jobb költő volna, már csak azon tekintetből, hogy Petőfinek ne kellene oly beszédre fakadni, miből még a jámbor olvasó azt veheti ki, hogy e gyönyörű mód neki szavajárása. Mi e gyönyörű módot ismerjük még az agteleki mester baradlai kalandja óta, de ha oly szépen tiszteli meg P. a mi eljárásunkat, csak legyen aztán szives a maga ítéleteinek is nevet adni, mert ez a dolog rende. Mi azt hisszük: ítéletet mondani szabad, mig észtehetség van szóban, de malitiát emlegetni Kerényiért, ellenünkben Petőfinek, már ez olyan, hogyha más mondaná is, nem Petőfi, könnyen meg tudnók bocsátani, mert hiszen mi baráti vagyunk a szabad szónak s ezt tőle nem veszszük rósz nevén, mert mindenki ugy szél, a mint tud. De hát miért enged meg Petőfi annyit magának, hogy nem másról hanem magáról, nem egyszer hanem többször, nem magán körben hanem világ előtt nemcsak merész, hanem vakmerő ítéleteket mond, mind a mellett hire sincs a szemtelenség-nek s nekünk meg annyi, sem, hogy Kerényiről szabadon, ős..intén kimondjuk a magunkét? Mi ezt megtesszük, tegye Petőfi is, amit akar, tűrje, ne tűrje, nekünk mindegy, mert haragjától senki se fél, tartván a példabeszéddel : majd megbékül ő a maga kenyerén."
„* Uti levelek — geniális uti levelek eladandók! — első kézből! Vegyétek hát - vegyétek hát! de — ne olvassátok. Szerzőjük igéri, hogy azonkívül, hogy Hazánkban megjelenik, még extra is ki akarja őket adni. Kötelességünk tehát e geniális óriás műre nemcsak figyelmeztetni a nagy világot, hanem annak szebb helyeit mutatványul közleni is. — A jót nem lehet eléggé terjeszteni, és a roszat sem; elsőt, hogy követendő, utóbbit, hogy rettentő például szolgáljon másoknak.
* Ez uti levelekben olvassuk mindjárt eleinte: „Csak az ne várjon tőlem levelet, kinek ezt megígértem, mert bizonyos lehet benne, hogy oly hiába fogja várni, mint a czinkotai bakter az angol koronát." Kár, hogy szerző ez ujdonuj nemű lovagiassága azokra is ki nem terjed, kiknek levelét meg nem igérte. Szívesen elengednők az oly fántáziaugrándozást, mint a czinkotai bakterről az angol koronára, sapperlot! minő magasztos, magasztosabb Curtiusénál! Czinkotai bakter és angol korona! Papucs és lángész ! Zsámiska és ananászfagylalt!
* Ugyanott e helyet találjuk: Iparkodni fogok legalább, hogy anélkül is unalmas falusi magányodat leveleimmel még unalmasabbá ne tegyem." — Ezen iparkodás igen czéltalan iparkodás leend, mert irónak minden iparkodása mellett sem fog sikerülni czélját, mely után iparkodik, elérni. . . Némely ember az unalmat árnyékul magával hordja, ha nap nem süt is.
* Ugyanott azt kérdik a jó baráttól: „Olvastad, mit ir felőled a Szépirodalmi Szemle ? ha eddig nem olvastad, ezután se bántsd; nem érdemes rá, hogy véredet rontsd vele." (Megfordítva Gevatter Handschuhmacher! a kritika vértisztitó szer, s legfőlebb hiu, elbizott rosz poéták gyomrát rontja meg, kik nem birják az igazság csipős nedvét megemészteni !) „Vagy olvasd el bátran, nem hiszem, hogy olyan ostobaság (?) egy pillanatra is fölháboritana." Ezek aztán azok a mi nagy poétástereink, ezek az ő szellemdús ántikritikáik!! — Ilyesminek leírásáért bizony nem tudom minek íróvá lenni, ezt akárki meg tudja tenni .... ép oly jól, még tán jobban ! — Ezek továbbá azon írók, kiket olmosbottal várnak „Nagy-Károly" czimű verseikért, s kik ezen örülnek, mert szándékuk volt, „hogy oldalba verjék őket, a mint érdemlik . . .", de sőt még azt is megvallják, hogy jobb szerették volna őket főbe verni, Ó ti szegény örökké verekedő, de Istenverte poéták!
*A Honderűről ez áll ugyanott: „Ez a Honderű... de vigye el az ördög a Honderűt, mi közöm hozzá?" így szeretem önt la ! csak szellemdúsan, semmi póriasság; csak okos czáfolat, nem szenvedélyes kifakadások. — Ön napról-napra bebizonyítja, hogy mi hazudtunk, midőn önben lángészt, eszme gyöngédséget sőt még talentumot is lenni állitánk. Ön úgy tesz, mint a vén asszonyok, hol együgyű értelműk' rövid fonalából kifogynak, oda az ördögöt küldik. — Szégyelje magát ön P. ur — még oly fiatal, s szellemi dolgokban ilyen vén banya ? !"
* Mint minden nagy költőnek, úgy e mi költőnknek is van egy inasa, kit ő igen jellemzőleg rajzol: „Ignácz barátom, illetőleg szolgám . .. soha sem csal, ha nincs alkalma csalni, és mindig józan, ha pénze nincs" (vagy ha verseket nem csinál!). „Egyébiránt hivatalában pontos, és így hasznos polgára a hazának." — Itt igen csípősek lehetnénk, ha akarnánk, s minthogy Ignáczot életirója per barátom tractálja, a latin „similis simili"-féle ismeretes közmondást alkalmazhatnók, de azt hisszük, Ignácz úr e levelekben maga sem sok gaudeálni valót talál.
* Ugyanott dolgozótársunk Z.....bécsi suszterpub-(???)nak neveztetik. Ezen suszterpubwitz bizonyosan nem fogja dolgozótársunk' gyomrát megrontani. — E finomságról ismerek rád, ó lángész! ó P—!—"
Szeptember 16. Hazánk. II. 110. sz. 439. lapján Szilágyi Sándor Kolozsvárról szept. 6- káról keltezett levelében az Unió zsebkönyv tartalmáról írván kisebb jelentőségű versekről részletesen emlékezik meg s Petőfi ott megjelent gyönyörű költeményeit (Szept. 27-én, 1846. — Erdélyben — Rongyos vitézek) csak czimleg sorolja fel.
Szeptember 16. Pesti Divatlap. II. 38. sz. 1091. lapon Szász Károly Arany Jánoshoz cz. költeményének 12-ik versszakában ezt irja:
„Te vagy és Petőfi s az a tiszteletes,
(Kitaláltad ugy-é, hogy Tompáról szólok?)
Kik leültek ollykor a nép tűzhelyére
S előtte a múltból egy regét daloltok!"
Szeptember 21. Honderű. II. 12. sz. 239. lapon a Kolozsvári Levelek elsejében egy magát „Ön"-nek nevező levelező az Unió megjelenéséről a következőt irja: „A szerkesztő higgadt müizléséröl csak jót várhattunk, és a költemények rovata meg is felelt várakozásunknak. Azonban kár volt meg nem kérni a szerkesztőnek az E(rdélyi) H(iradó) napiászát, szíveskedjék kissé ügyesebben megdicsérni, és nem a legroszabb verset közleni mutatványul." Ez annyiban vonatkozik Petőfire, amennyiben az Erdélyi Hiradó az Unió versei közül mutatványul Petőfi „Isten csudája" cz. költeményét nyomtatta le.
Szeptember 21. Pesti Hirlap. 953. sz. 193. lapon Balla nevű levelező a „Fejérvári levelek V." ez. czikkét így kezdi: „Azt mondja Heine: ha ecsetem az Aetna lángjába márthatnám, felszállnék az égbe, s az ég kapujára irnám kedvesem nevét, — Petőfy (!) midőn kedveséről akar nagyszerűt mondani, igy ir: leírnám őt, de a nap közepébe kellene mártani tollamat, hogy egész fényében és forróságában leírhassam lelkét. Hallgassatok engem, és én reám figyel-mezzetek, midőn Fejérvárról akarok illy nagyszerűt mondani: a legforróbb canicularis nap sugarát ha letörhetném, felgyújtanám vele a félvilágot, és a kiégett félvilág üszkeivel az ég legderültebb táblájára e nevet irnám — Fejérvár." stb. stb.
Szeptember 26. Szépirodalmi Szemle. II 13. számban a Tompa M. verseinek első kötetéről szóló bírálatban a következő megjegyzések fordulnak elő: „ő annyira jeles a regékben, mint Garay a balladákban, mint Petőfi a népdalokban, mint Vachott S. a gyöngéd mélységben, mint Vörösmarty igen sokban." Később: „Minthogy pedig az érzések symbolicája a természet, Tompának egész tanulmányul kellett választani ezt; azért ha versenyre kel Kerényi és Petőfivel oly nemű tárgyban, minő az Erdei lak 87. 1. már előre is oda dolgozik a valószinüség, hogy versenyben Tompa lesz a győző ; s biráló utólagosan is így hiszen." Népdalairól szólva megjegyzi, hogy Tompa gyakran „népi kész mondatokat vesz föl dalaiba, mi azonban semmit nem árt, mennyiben ilyet a németéknél Goethe és Uhland, nálunk Döbrentei, Erdélyi, Kisfaludy K. és Petőfi hasonlóul mertek."
(Folytatjuk)
