Rajzos - sziszifuszi - világ

Két rövid, szórakoztató rajzfutamot helyezek el ebbe a bejegyzésbe. Úgy bukkantam rájuk, kissé ajándéknak tekintve őket, böngészés közben. Az egyik a gyermekkor blőd világát idézi föl Miki Mausszal egyetemben - s egyben az első hangos rajzfilmet is jelenti a múlt század első feléből, a második, a Jankovics Marcellé az emberi kínlódás értelmét-értelmetlenségét vési örök érvényű vonalszövevénybe.

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 26.

(Endrődi Sándor nyomán)

1848

Föltámadott a tenger...

Február 6. Pesti Divatlap. I. 6. sz. 185. lapon egy Kund nevű írja „Uti képek kiskunságból" cz. czikkében : „Pár napi mulatás után, mellyet már fent emlitett barátomnak köszönhettem — bucsut vevék K. Sz. Miklóstól, édes emlékezetét vivén el magammal barátságuknak és vendég-szeretetöknek, -- most már a posteriori tudom, és értem okát, mit és miért énekelt rólok — Petőfi." (1. Petőfi „Bucsu Kun-Szentmiklóstól" cz. költeményét.)

Február 8. Hazánk I. 171. sz. 681. 1. Ismét könny!

Február 8. Erdélyi Hiradó. 324. számban : A Morgen" röthe szerint a Honderű jövő félévben, mindenesetre átalakuláson   fog   keresztülmenni.   Ki   szerkesztendi,   még nincs tudva, mert báró Eötvös és Petőfi, kiket m. H(orváth) úr e végett felszólított, nem vállalkoztak.

Február 19. Ábrázolt folyóirat. 8. sz. 63. lapon két igen nevezetes munkára figyelmezteti olvasóit, az egyik a Bajza által szerkesztett „Ellenőr" czimű politikai zsebkönyv; a másik Petőfi munkáinak ujabb kiadása két kötetben. Megjelent Emichnél.

Február 20. Életképek. 1. 8. sz. 238. 1. Rózsavölgyi halálára.
Február 24. Hazánk. I. 178. sz. 709. 1. A' mióta én megházasodtam ....

Február 24. Pesti Hirlap. 1041. sz. 156. lapon :
„Robin Hood. Angol regény. James után forditá Petőfi Sándor. 2 kötet. 2 frt 45 kr." Hird. Hartleben és Alten-burger. Pest. Váczi-utcza 437. sz. U. o. „A Koros Hölgy. Bernhard Károlytól, forditá Petőfi Sándor. 1 köt. 1 frt 20 kr." 13 kötet regény van hirdetve 15 frt 20 kr. értékben, egyszerre véve 5 írtért kapható.

Február 27. Életképek. I. 9. sz. 257—63. 1. Mutatvány Shakespeare Coriolanusából. (V. felv. III. jelenés.)

Márczius 2. Hazánk. I. 181. sz. 722. lapon Családi Képek a tekintetes magyar életből czimű elbeszélésben Szathmáry Pál Petőfi két sorát idézi: 
                   A szerelem, a szerelem, 
                   A szerelem sötét verem.

Márczius 15. Nemzeti dal. A szabad sajtó első terméke Röplap. Még ugyanaz nap két különböző nyomtatásban. Az első nyomtatás első példányának fac-similijét Petőfi sajátkezű  jegyzetével   1.  a  mellékleten. Ennek az érdekes példánynak az eredetije a Nemzeti Múzeum ereklyetárában van. — A Nemzeti dalnak hazánk különböző városaiból több kiadása ismeretes. Utánnyomatták Pozsonyban, Pápán, Győrben, Székesfehérvárt, Szegeden, Deésen. Kolozsvárt három kiadásban is megjelent.

Márczius 16. Nemzeti Újság. 660. sz. 1025. lapon csillag alatti jegyzetben közölvén a Nemzeti dalt, így ír róla: „Nevezetes: hogy ahányszor Petőfinek „Nemzeti dala" a sokaság előtt elszavaltatott, mindannyiszor a hazafiak sok ezrei a költeményben előforduló „esküszünk" szavakat fölemelt ujjakkal hangosan s legnagyobb lelkesedéssel ismételték."

Márczius 17. Pesti Hirlap. 1054. sz. A Márczius 15-iki mozgalomról szólván, közli a 12 pontot s Petőfi Nemzeti dalát, majd így folytatja: „Az ezernél számosabb nép fölemelt ujjakkal ismétlé az esküt. — Irinyi József mutatá be szabad ég alatt az első szülötteket, s a hulló esőben égből látszott reájok szállani a keresztelés vize."

Márczius 17. Nemzeti Újság. 661. sz. 1030. lapon a márczius 15-i mozgalmakról közölve tudósítást így ír: „— 15-kén reggel a lelkes Jókay Mór, ki már a lakoma kezdeményezésénél is tettleges részt vőn, a Fillinger kávéházban megjelenvén, a 12 pontból álló proclamatiót a jelenlevők előtt felolvasá, utána Petőfi Sándor elszavalá „Nemzeti dal"-át, mellyet múlt számunkban szinte közöltünk, — hol az „esküszünk" szavaknál a jelenlevők mindannyiszor megesküvének, hogy „rabszolgák lenni többé nem akarnak" ... A színházi előadásról szólván ezt irja: „Közkívánatra Rákóczyinduló és a marseillaise ismétlése mellett Egressy Gábor Petőfi Nemzeti dalát fzavalá el a színpadon, s a kardalnokok zenekiséret mellett elénekelték." Majd, alább: „Petőfi a népköltő arczképe Emich könyvkereskedése fölött teljesen megvilágítva diszlik ; fölötte ez áll:  szabadság, egyenlőség, egyetértés."

Márczius 17. Társalkodó. Szerk. Helmeczy Mihály. 11. sz. 81. lapon: Budapesti mozgalmak. 1848. márczius 15-16. „Átalakulásunk tehát meglesz forradalom s rombolás nélkül, ha így talál haladni, lehető legbékésebb utón, mi minden törvényes rend- és szabadság barátnak legfőbb óhajtása. A nyugati nemzetek szárnyai fölemeltek bennünket is s midőn már a földről fölragadtatánk, saját erőnkkel szállottunk olly magasra, milly magasra röppentek vágyaink félszázadok óta. És e nagyszerű fölemelkedés, mellynek első lendítést, mi tagadás benne, a nemzetek magasztos példáji után, hongyülesünk adott, mint méltán várhatók, a magyar értelmiség Székhelyén, Pest fövárosában indult meg s olly sebesen juta véghez, mint midőn a májusi rózsa bimbóját egy tavaszreg csókja nyitja föl. Nem kell Petőfiként láncz, hanem kell kard, t. i. a szellem kardja s mi jobb, győzzön az! És győzött a sajtószabadság! Valóban, az elme szinte megáll meglepetése miatt a dolgok e váratlan, és mi legtöbb, illy gyors, illy békés zavartalan fordulatánál! Még tegnap reggel illyenkor nem remélltük e nagy eredményeket, nem annyi erő mellett annyi szirten megbukott, a nemzet óhajtásainak e hajója 24 óra alatt olly közeire jusson a kikötőhez s egy-két drága kincset azonnal tettleg is szállítson partra, mentesen minden megtámadó hullámtól. És barátink, ismerősink közül alig hallánk e részben némi sejtelmet,   Petőfi   költői lelke, ugy látszik, jós pillanatában szerkeszté a verset (csillag alatt közli a Nemzeti dalt), melly a fiatalságot ellenállhatatlanul ragadá a később közös erővel kivitt eredmény előkészítésére."

Márczius 17. Hetilap. 22. sz. 334—37. lapon elmondván, hogy márczius 14-én nagygyűlést tartottak, melyen a Klauzál Gábor ismert inditvanyát a petitióra nézve elfogadták, így folytatja: „Azonban más nap a pezsgő vérű ifjúság azt gondolván, hogy a petitio első pontjára, azaz a szabad sajtóra nézve nincs concessióra szükség, miután a censura nem egyéb, mint egy roppant alkotmányi sérelem, mellyet az országgyűlések ismételt felszólalása daczára is csak nyers erő tárta fen, reggel 10 órakor Landerer nyomdájában a sajtót elfoglalá, s mind a petitio 12 pontját (magyar és német nyelven) mind Petőfy (!) nemzeti dalát tettleg kinyomatni parancsolta, s a kész példányokat a főbb utczák szegleteire felragasztván, a közönség éldeletének átengedé. — A szakadó eső daczára számtalan ember volt jelen mindaddig, mig 12 órakor a kivánatok és Petőfi Sándor nemzeti dala (itt csillag alatt közli a Nemzeti dalt) kinyomattatván szét nem osztattak."

Márczius 18. Pesti Hirlap. 2. sz. 230. lapon:
„Legújabb: Petőfi indítványa következtében a mártius 15-iki események emlékéül a Hatvani-utcza ezentúl „Szabad Sajtó-utcza", az egyetem előtti tér: „15-dik mártius tere", a Városház  tere  pedig:   „Szabadság-tér" nevet viselend." U. o. „Kilián s társánál Pesten a váczi-utczában Park-friederházban megjelent és kapható : Ellenőr. Politicai Zsebkönyv, a pesti Ellenzéki kör megbízásából szerkesztő Bajza." Ebben megjelentek: „Dalaim, Petőfi Síndortól.Palota és kunyhó Petőfitől. A' m.........i sikon, Petőfitől." E hirdetésben Petőfi művei és neve a Kossuthéval, ki „Az adó"-ról irt, egyforma,  kövér nagy betűkkel van szedve.

Márczius 19. Márczius Tizenötödike. 1. sz. 2. lapon : Mit csinálsz ? Mit varrogatsz ott ? (Januarius, 1848.)

Márczius 19. Nemzeti Újság. 662. sz. 1036. lapon a nemzeti örsereg fölesketéséről szólván, 1848 márcz. 18-ikáról így ír: »Az elválasztott nemzeti őrsereg délután a curia udvarában mind fölesküdtetett. 6 órakor századonként fölosztva Rákóczy-induló harsogása mellett a Szabadság-térre vonult, hol Nyáry Pál lelkes, buzdító beszédet tartott. Ezután pedig Kacskovics Lajos felolvasá Petőfy (!j Nemzeti dalát. S ismét ezrek és ezrek ajkán zengett el: hogy rabszolgák többé nem leszünk " — stb,

Márczius 19. Életképek. 1. 12 sz. a boríték harmadik oldalán: „Nemzeti színházi értesitő. — Mártius 15-én, a' közönség kivánatára, Két anya gvermeke helyett Bánk-bán hirdettetett; de az első felvonás alatt a' szabad nép kitörő lelkesedése közt Petőfi Sándor Nemzeti dala' szavaltatolt, és az egész estét hazafiui dalok és zeneművek tölték be — A' jövő hétre biztos játékrendet nem adhatni, az a körülményeknél fogván alkalmaztatni."

Márczius 19, Pesti Divatlap. I 12. sz. 359. lapon Vahot Imre márczius 15-dikéről szólván, ezt irja: „Petőfi Sándor, ki szellemi forradalmunk lángjait dicső Nemzeti dalával egész az égig emelte föl, ugy, hogy ezzel még a mennyt is meginditá s örömkönyekre fakasztá, — ő, a nép költője, a magyar Bérangére, délután 2 óra tájban másodmagával jött hozzám, s engem, mint lapszerkesztőt ünnepélyesen felszólita az iránt, hogy, miután a sajtószabadság a nép által helyre van állítva, censura nélkül nyomassam lapomat,— mibeni megegyezésemet annyival is inkább örömmel nyilvánitám, mert ugy cselekedni felhívás nélkül is hazafiui kötelességemnek tartandám."

Márczius 21. Jelenkor. 25. sz. 138. lapon: Petőfy (!) indítványára az utczák és térek elnevezésében is változtatásuk történtek; s igen helyesen, ezt nagyszerű eseményeink hisztóriája követeli e nemzedéktől, melly egy ellathatlan hatalom és nemzeti nagylét szerény kútfeje; és mert ha külvárosainkat elnevezhetők Leopold, Teréz, Ferencz és Józsefvárosoknak igen természetes, sőt következetes : hogy a mérhetlen sikerrel leélt martiusi események emlékéül azon helyek, hol a tömeg diadala nagy munkáján izzadott, ezt kifejező nevekkel kereszteltessenek meg." (Közli az elnevezéseket.)

Márczius 22. Márczius Tizenötödike. 4. sz. 15. lapon : — „Mióta lapok szerkesztésével elfoglalva vagyunk, gyakran lévén alkalmunk kiadó helyünkön, a Beimel-féle nyomdában jelen lennünk. Különös jeleneteknek vagyunk tanúi: száz és száz példányokban hordatnak szét az országra Petőfi és Garay versei, a sok falragasztványok, az őrsereg hirdetései, napi parancsai," sat.

Márczius 23. Életképek. I. 13. sz. 396. lapon: „Lapunk szerkesztői ezentúl Petőfi és Jókai leendnek. Irányunkat kimondtuk, — a szabad ég alatt, ezt a szabadsajtó terén is meg fogjuk tartani. Védni mindent, ami elnyomott, üldözni mindent, ami zsarnok, terjeszteni a világosságot és szeretni a népet! Ez jelszavunk. Ki elveinket szereti, fogjon velünk kezet."

Márczius 23. Életképek. I. 13. sz. 396. lapon ez olvasható: „— Épen most küld hozzánk egy tisztelt férfiú egy levélkét, illyen tartalommal: „Mart. 15-kén a helytartótanácsnál tanácskozván, egy consiliarius (Almási Mór megérkezése előtt) azt indítványozta: hogy terrorizmussal kell a mozgalmat elnyomni s Petőfi, Jókai, Vasvári és Degré elfogatására jutalmat kell kitűzni." — Köszönjük a jó szándékot. Mi még annyit adunk hozzá : hogy erre a helyi tanács igen tisztelt elnöke azt felelte: miszerint nem szeretné: ha ez indítvány pártolásra találna, de ha ugy lenne is, a többséget óvakodnék kimondani: hogy a vérengzést kikerülje. Legyen tisztelve az emberséges nyilatkozatáért." 

Márczius 23. Életképek. I. 13. sz. 396. lapon : —„ Pesti irók nejei egy szépen hímzett zászlóval fogják megajándékozni a nemzetőrséget. Illy kedves kezektől varrott zászló alatt aztán öröm lesz csatázni a hazáért. Petőfi ezelőtt két hónappal megírta azt a verset, mellynek refrainje ez: Varrd meg azt a zászlót feleségem! A költők a világesemények látnokai."

Márczius 23. Nemzeti Újság. 664. sz. 1048. lapon tudósítást közöl Pest megye 1848 márczius 21-én tartott üléséről, melyen a nemzeti őrségnek felállítását — felszólítás és szabad hozzájárulás utján — elrendelték. E nemzetőrségnek alakítására és rendezésére Nyári Pál elnöklésével bizottságot küldtek ki. A tagok nevei közt közli a lap Petőfi Sándorét is.

Márczius 23. Erdélyi Hiradó. 337. szám. 180. lapon Csernátoni Lajos röviden leírván a márczius 15-iki ismert eseményeket, többek közt ezt mondja: E hirdetmény (12 pont) később   több   ezer  példányban   osztatott, a kávéházakban aranyos rámába foglalva függesztetett ki, reggeli 9 órakor a Landerer nyomdája a nép hatalmába jutott s a hirdetmények és Petőfi egy lelkesítő dala rögtön nyomatott és kiosztatott, valami nagyszerű és megragadó volt, midőn Petőfi dalát szavalva, az utolsó verseket, melyek igy hangzanak:
A magyarok istenére esküszünk, 
Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk,
a sok ezrekre menő tömeg fentartott kezekkel ismétlé sugárzó arczczal „esküszünk."

Márczius 26. Életképek. 1. 14. sz. 405. lapon Egressy „Képek a pesti forradalomból martius 15-kén" cz. czikkében a hatást, melyet Petőfi szavalata az egyetem terén tett, mert ott hallotta először, így írja le: „Ekkor Petőfi fölemelkedik, mint egy túl világi alak, mint megtestesült népszenvedés, mint egy ezeséves tantalusi szomjuság, — mint végitélet halálangyala. Elüvölti nemzeti dalát. — E hangok leirhatlanok. Most is hallom és látom azokat, és örökké fogom látni és hallani, mert e kép és hang elválaszthatatlanok. Leirhatlan e dalnak hatása a népre, melly nőttőn nőtt: — s megesküvék isten szabad ege alatt. Hangosan dobogott  minden   kebel,  dobogá  az érzelmet: most vagy soha! lelke legbensőbb mélyéből, hogy rab tovább nem leszen. Ekkor Petőfi így szól: „Most e programmot nyomdába visszük s ki fogjuk nyomatni." Egy hang: „Budára kell menni, s a censurai főnököt aláírásra kényszeríteni." Petőfi: Censorhoz nem megyünk, nem ismerjük el, — tehát a nyomdába. Ekkor megindulunk Landerer nyomdája felé, a volt hatvani — most már szabadsajté — utczába. Odaérvén, Peiőfi feláll a kapu szegletkövére, s így szól: most egy bizottmány bemegy a műhelybe, a programm kinyomatását eszközölni, mindjárt visszatérünk az eredménynyel, addig legyünk itt kinn békével". . .

Márczius 26. Pesti Divatlap. 1. 15. sz. 389. lapon:
„(Petőfi és Vasvári fejére dij van kitéve) Ezt regéli az illy időkben ezerféleképen riadozó Fáma-kürt. Mi ezt ugy értjük, hogy az uj kormány Petőfi és Vasvári fejeit díjazni fogja azért, hogy olly bölcs eszméket terjesztgettek a fővárosi mozgalmakban." —A 390. lapon pedig: („Szerelmei Gábor kőnyomó-intézetében) egy nagy és igen diszes allegóriái kép készül, mely Petőfi Nemzeti dala minden szakát mintegy megtestesítve jelképezi. Holnap már kész lesz, s ára 1 frt. 30 kr."

A király és a hóhér

Márczius 26. Vasárnapi Újság. Szerk. és kiadja Brassai, Kolozsvárt,   722,   szám.   A kolozsvári eseményekről szólván ugyanott, a felelős minisztérium kineveztetése alkalmából így ir: „E magasztos hirnek hallása Kolozsvártt martius 24-én átvillanyozott minden hazafias érzelmű szivet; estve a ref. és unitar. főiskolákban pompás világítás volt, s a hirnek tovább meg tovább terjedése szerint, kinek csak magyaros lelke volt, önként, előleges értekeződés nélkül is kezdte világítani ablakát. — Az uj miniszterekért ezer meg ezer éljenek törtek ki az ihlett ifjúság kebléből. A Petőfi „Esküjét", fiatal tűzzel s férfias komolysággal szávaiak el több izben, s az „esküszünk!" szavaknál a jelenlevők mindannyiszor felemelt ujjal kiálták „esküszünk".

Márczius 28. A királyokhoz. Petőfi Sándor. Röplap. Ára 2 pengő kr. A szerző engeddme nélküli utánnyomat tiltatik. Nyomatott Landerer és Heckenastnál.

Márczius 28. Nemzeti Újság. 167. szám, 1063. lapon : Petőfit „a szabadság bátor s tettre buzditó" bajnokának mondja.

Márczius 30. A Pesti Forradalom Története 1848-ban. Adatul politikai életünk erkölcstörténetéhez. Irta Kléh István. Pesten, Beimel nyomdája. 1848. 8-r. 42. 1. — Részletesen szól a márcz. 15-iki mozgalmakról s közli Petőfi Nemzeti dalát is.

Márczius 30. Martius 15-dike 1848, Pesten. Egy lap néptörténet. Irta Zerffy Gusztáv. Ára 15 kr. p. p. Részletesen szól a márcz. 15-iki mozgalmakról s közli Petőfi Nemzeti dalát is.

Márczius 30. Erdélyi Hiradó. 340. sz. 204. lapon: Deésen a márcz. 15-iki ppsti és márcz. 21-iki kolozsvári mozgalmak hirét márcz. 23-án tudta meg a polgárság az Erdélyi Híradóból. D. u. népgyülést akartak tartani, de ez megtagadtatván, nagy tömeg vonult végig a piaczon, aztán „a polgár-néptömegnek megnyittatik a színház, (a társalkodóban) az elkezdett darab újból kezdése előtt Petőfi forradalmi költeményét Zelényi nagy hatással szavalja, s a közönség menydörgé utána : „esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk". A színdarab sok, a propos mondatait élénken megtapsolák." (Kovács Samu czikkéből.)

Márczius 31. Múlt és jelen. 26. sz. 152. lapon : „Vasárnap márcz. 25-én a helybéli házizenekör is kitüntetni akarván a haladás és magyar nemzet szebb jövőjének felvirulása iránt részvétét és rotonszenvét, saját szállásán egy kis ünnepélyt tartott. A működök, hallgatók, képek és hangszerek nemzeti  szalagokkal  vagy   kokárdákkal voltak feldíszítve,   s   a   Petőfi   és   Gyulay   verseit   díszkiadásban osztogatták."

Márczius Végén. Örömkönyek. Röplap. Ponyvatermék. Herzfeld Sándor verse, melynek kezdő betűiből Petőfi Sándor neve alakul ki. Egy példánya a Petőfi-ház ereklyetárában:

Porban hevert szegény hazánk,
Még néhány hetek előtt, 
Egy jó angyal jött le hozzánk,
Megállott a nép között.

Talpra magyar! szólt az áldott,
S minden fül megértette: 
Őrömmel fegyverbe állott
Árpád dicső gyermeke.

Felébredt a magyar nemzet,
Levetette rablánczát, 
Igen ! felébredt a nemzet,
Szabaditá hazáját.

Szépen díszlik ismét hazánk, 
Lenézheti  küllőidet, 
Árpád édes atyánk kelj fel. 
Nézd meg hős gyermekidet!

Néked, Sándor, köszönhetjük 
Nagy rész't a szabadságnak:
Dicső ! többet adtál nekünk 
Mint egy atya fiának

Oh ! nagy Isten ! nyújts szavakat
Elsorozni  érdemét. 
Rajta legyen minden magyar
Érte adni életét.

(Folytatjuk)

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 25.

(Endrődi Sándor nyomán)

1848.

Kard és lánc

Január 2. Életképek. 1. sz. 1. 1. Kard és láncz.
Január 2. Életképek. 1. sz. 16. lapon Petőfinétől a Halhatatlanság cz. elmefuttatás.

Január 2. Életképek. I. 1. sz. 16. lapon:
Hugó Károly az Életképeknek 3 költeményt adott át kiadás végett, de Jókai nem adta ki őket, mert majdnem értelmetlen összerakásai a szavaknak. Utóbb azonban Hugó azt emlitvén, hogy „meg akarja holmi Vörösmartyknak és Petőfiknek mutatni, hogy mint kell jó magyar verseket irni" annál is inkább kiadta őket, mert szerző maga sürgette s mert ugyanakkor a Spiegel czimű pesti német lapban szidta Hugó Magyarországot, melyről pedig egész ömlengéssel szól e költeményekben.

Január 4. Hazánk. I. 156. sz. 621. 1. Az én Pegazusom.
Január 9. Nemzeti Újság. 2. sz. 57. lapon Czakó Zsigmondról lévén szó, ez olvasható :
„A géniusz egy fukar szellem, melly csókját nem adja ingyen az érte esengő homlokára, hanem egyik kezével a költői ihlet drága kincsére mutat, másikkal a szenvedés tövis koszorúját nyújtja. S ha a költő dicsőségét irigylitek, gondoltok-e ugyanakkor megszaggatott lelkére, mellyen költészete fájdalmait megszülte:

Mi hát az a hír, a költőnek hire, 
Hogy annyi a bolondja és irigye !

így kiált fel   keserűen   legmélyebb   érzelmű   fiatal   költőnk és méltán."

Január 9. Életképek. 2. sz. 44. 1. Bolond Istók.  (Vége következik.)

Január 9. Életképek. I. 2. sz. 62. lapon : „— Emich Gusztáv Petőfi verseit második kiadásban nyomatja, ez zsebformátum lesz — az utolsó ív e napokban hagyja el a sajtót."

Január 15. Hazánk. I. 161. sz. 643. lapon: „A Honderű, mint erősen beszélik, jövő félévben Petőfi szerkesztése alatt látand napvilágot. Nem csodálatosak a gondviselés utjai ? azon lap, melly Petőfin gázolódni föladatának tartá, az ő kezeibe jutand. Lázi bácsi most másutt fütyöl, s mint fennen hirdeti, könyökig vájkál a német zsebből kicsábitott húszasokban. Félévig azonban még szép mezeje van a piszkolódásokhoz; azalatt a didaskaliak is kidühönghetik magokat az összes magyar irodalom ellen, — mert aztán „aus von Paradeisgarten!" De hisz mégis felelnek ám ők busáson hivatásuknak, használják a rövid életet lehető leggarázdábban. Alkalmasint megkapjuk mi is e sorokért a sz.r cimet, már persze onnan, hol ennek bővíben vannak." 

Január 16. Életképek. 3. sz 8!. 1 Bolond Istók (Vége.)

Január 16. Életképek. I. 3. sz. 87. lapon a Divateszmék cz czikkben, mely alá Sarolta van jegyezve, ez olvasható: „Végül édes Rózám azon felszólításodra: hogy e lapok szerkesztőjét kérjem fel miszerint olvasóit bár mentül többször örvendeztesse meg a szeretetreméltó Petőfi Júlia elmeszüleményeivel, meg kell jegyeznem: hogy e kérelem fölösleges volna, miután a szerkesztő jól tudja: hogy ez óhajtás általános." Erre a szerk. csillag alatt ezt jegyzi meg: „S ez óhajtásban legnagyobb részt veszen maga a szerkesztő."

Január 16. Pesti Divatlap. I. 3. sz. 95. lapon: „(Petőfi és Vörösmarty) a czélra egyesültek, hogy Shakespeare összes színműveit magyar nyelvre fordítsák. Vörösmarty már e téren, mint Julius Caesar fordításával tanusitá, igen jó sikerrel működött; Petőfitől, kinek szinte egész  hatalmában  van  nyelvünk,  csak  a  legjobbat lehet várni. Átalán véve olly nagy költő műveit, mint Shakespeare, csak illy nagy költők fordithatják le a lehető legnagyobb hűséggel."

Január 22. Honderű. 3. sz. 46. lapon a Heti szemlében : „— Két  legünnepeltebb  magyar  költő,  Vörösmarty  s Petőfy (!)   urak   Shakespeare   magyarítására   egyesültek. A szándok ép oly dicséretes mint végrehajtása üdvös volna irodalmi  és  aesthetikai  műveltségünkre  nézve. A fordítás eredetiből történik-e vagy németből, nem tudjuk." 
Január 23. Életképek. I  4. sz. 126 lapon: „— A  könyvkiadó  társulat  vállalkozott Shakespeare lefordítására. Előlegesen annyit emlitünk meg  e  tárgyról; hogy a két műfordító Vörösmarty és Petőfi leend.  Vörösmarty Leart, Petőfi Coriolant fordítja."

Január 23, Nemzeti Újság. 4. sz. 123. lapon az „Irodalmi ellenőr"-ben Rhadamantus nevű czikkiró reflektál a Jelenkor egyik indítványára, hogy t. i. a politika életkérdései eldöntésében az íróknak és magánnevelőknek is adassék szavazati jog. Ennek ellene szól, mert legelőször is igen nehéz volna meghatározni, hogy ki iró s ki nem az. Könnyen megeshetik, hogy a legérdemesebbek maradnának ki közülök. „Például, teszi hozzá, ha az írók kiválogatását a magyar tudós társaságra biznók, tapasztalni fognánk: hogy ez egyiket országosan elismert és becsült, legnépszerűbb költőinknek erősen őrizkednék kegyeibe fölvenni, ellenben beültetné az irodalmat olly — különben teljes tiszteletreméltó — egyéniségekkel, kik tán egy, vagy más academiai taggal közelebb rokonságban vagy barátságban állanak, de kiknek — ez érdemükön kivül — egyéb az irodalom terén tett foglalásaik, ez ideig terra incognita s tul vannak az ultima Thulén."

Január 30. Nemzeti Újság. 634. sz. 924 lapon:
„A Honderű  jövő  félévvel   mindenesetre átalakuláson fog  keresztülesni.  Jelenlegi   kiadója   már   megkéré   báró E. J.-et, mint szinte a jeles költő P—yt, de ezek a szerkesztőséget el nem vállalák. Ki fogja majd végre is elvállalni, az még eddigelé mély titok."

Január 30. Pesti Divatlap. I. 5. sz 153. lapon az országgyűlési ifjúság olvasó körének megnyitásáról szólván egy pozsonyi levél, így ir: „A körnek tulajdonképeni megnyitása csak múlt vasárnap volt. Ez egy kis ünnepélylyel történt, mely felolvasás- és szavalásokból állott ..... Petőfinek „Dalaim" és „Nép nevében" két gyönyörű költeményei szavaltattak, amaz Funták - ez Makay uraktól."

Február 1. Petőfi Sándor Összes Költeményei 1842—1846. /. kötet: 1842—1844. II. kötet: 1845-1846. Második kiadás. Pest, 1848. Emich Gusztáv sajátja.
(A czimlap második oldalán Petőfi jelszava.) A Barabás-féle arczképpel, metszette Tyroler. Az ajánlati lapon: Tisztelet és szeretet jeléül Vörösmartynak ajánlva a szerző által. 8. r. 390 + 4 számozatlan lap. II. kötet: 1845—1846. 369 + 7 számozatlan lap. — Megjegyezzük, hogy ez a kiadás teljesen ugyanegy betűjű az 1847-iki egy kötetes nagy kiadáséval, melynek tehát csak tördelése ez a zsebkiadás — Ugyanebben az évben jelent meg még egy „második" hasonló formájú zsebkiadás, szintén Beimel nyomtatásában, de más betűkkel s ez voltaképpen már harmadik kiadás. Mindenesetre érdekes bizonyítéka Petőfi művei kelendőségének, hogy másfél áv alatt három kiadásban láttak napvilágot.

Február 6. Életképek. 1. 6. sz. 161. l. A puszta télen. — A 170 lapon pedig Samarjay Károly „Petőfinéhez I—III." czimű költeménye, melyet, mert nagyrészt Pefőfire vonatkozik, közlünk:

I.
Midőn Laurának sirját föltörék 
Koporsójában egy dalt leltének, 
Könyektól eltörölt szerelmi dalt, 
Petrarkának legkedvesebb dalát. 
Csak a koporsóban szerette őt, 
Világ előtt szeretni nem meré.

Te az előítéletek zaját 
Arany gőgjét s irigység gúnyjait 
Megvetve, hőn szereted Sándorod, 
A költőt megszántad ... babérait 
Amelyek már fonyadni kezdtenek, 
Szerelmednek legszebb fűzérivel, 
Ajkid rózsáival körülfonád, 
Csókkoszorú virul most homlokán, 
Hogy a babér között virág legyen.

Férjed dala azóta bájolóbb, 
Férjed dala azóta nagyszerű; 
A földnek roppant tengelyét veszi, 
S ez óriás tollal betűket ir, 
Hervadhatlan rózsákból fontakat, 
S fölirja a hajnalnak fényibe, 
Hogy lángbetükben olvashassa majd 
A késő századok fia: 
Szerelmét és neved!...

II.
Egy csinon kapták rajta Sándorod: 
A hajnalt, az eget, vulkánokat, 
S tengervihart meglopta ... most ezek 
Hiadorként hozzák panaszukat.

Bevádolják a plágium miatt, 
A Honderűt is ügyvédül hivák, 
A hajnal ráismert rózsáira 
S az éggel férjedet megtámadák.

Midőn a föld reng s vad szive zajong, 
Háborgó vágy száll égő ajkira, 
Vulkán torokkal zengi tűzdalát 
Úgy tör ki a föld lángterhelt dala.

Égő kövek ott a kadenciák, 
Tűzoszlopokból állnak a sorok; 
Ezekből lopja férjed lángdalát, 
Ha képzete szilaj ul háborog.

Eljőnek a rét döngő méhei, 
Megismerik ők is dalaikat, 
Miket virágoknak regéltenek, 
Méhektől lopta férjed azokat.

Mert látni fogja, hogy szűzajkaid 
A hajnalnál szebb rózsát teremnek, 
Az égő vulkán s a tengervihar 
És föld bocsánatot esdeklenek.

Mert szived tengerérzeményiből, 
Szived lángjából rablott Sándorod, 
Szerelmedből rabolta lángdalát. 
Mely vulkánnál tüzesben háborog

Szived egy végtelen tengervidék, 
Szerelmed a hajós e tengeren, 
Bús éjvihar zúg ott... s vihar közül 
Távol bölcsődal hallik édesen.

És a kis méhek tévedésökért 
Körüled kéröleg zsibonganak, 
Szemed tündérhonába nézve, 
hogy Onnan tündérregét tanuljanak.

III.
Férjed boldogságát irigylenök, 
Ha nem volnál másé, csak az övé; 
Mienk is vagy — habár félt Sándorod, 
Mienk is vagy, mienk egész honé!

(Folytatjuk)

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 24.

(Endrődi Sándor nyomán)

1847

November 18. Pesti Divatlap. II. 47. sz. 1503. lapon : „Petőfi egy nagyobb költeményen dolgozik, valamint Arany János is, mindkettő népies modorban."

November 18. Jelenkor. 92. sz. 549. lapon:
„Fiatal íróink szörnyű munkásságban vannak; majd mindenik valami ujat és nagyszerűt irand. Petőfi nagy népkölteményen dolgozik; — Arany János „Toldi buját" adja ki versekben, — Vahot Imre pedig „Országgyűlési almanach"-jának folytatása végett időz Pozsonyban, a követek és főrendi szónokok jellemzésére szükséges adatokat gyűjtögetvén. Ez érdekes politikai, hisztóriai és szépirodalmi munka legjelesebb iróink közremunkálásával uj év után rövid időn olvasható leend. Jókay beszélygyüjteménye is elhagyta már a sajtót, mellyből igen sok élvet meríthet a szépirodalom kedvelője."

November 19. Budapesti Híradó 344  lapján :
„Petőfit valamint Kolozsvárott, ugy Pesten is, barátai fáklyászenével tisztelték meg. Mondja aztán még valaki, hogy a magyar költőnek nincs fényes élete."

November 20. Hazánk. II. 138. sz. 549. lapon Petőfiné' naplója olvasásakor I—II. cz. vers Hegedűstől.
November 21. Életképek. II. 21. sz. 655. 1. Lennék én folyóvíz ....
November 25. Hazánk. II. 140. sz. 553. 1. Úti levelek Kerényi Frigyeshez. XVIII. levél.
November 27. Hazánk. II. 141. sz. 567. 1   A' gólya.
November 28. Életképek. II. 22. sz. 693. 1. Mutatvány „A' táblabiró" czimű víg höskölteményből. Előljáróbeszéd — és 1-ső §.
November 28. Életképek. II. 22. sz. 701. lapon:
„Petőfi beteg volt, de már jobban van." A 703. lapon pedig: „Lapunk iránya, hangulata, munkatársai maradnak az eddigiek. Ez utóbbiak közé számitandjuk még a jövő évben Petőfinét, Arany Jánost, Tompát és Czakót. . . Jövő félévben kiadandó arczképeink (a rendes divatképeken kívül) leendnek: Petőfiné és Egressy Gábor."

November 30. Hazánk. II. 142. sz. 567. 1. Uti levelek Kerényi Frigyeshez. XIX. XX. levél.
Deczember 5. Életképek. II. 23. sz. 723. 1. Kérdezd: szeretlek-e ? (Május 1847.) A 725. lapon pedig: Ábránd. Petőfinétől.

Deczember 9. Pesti Divatlap. II. 50. sz. 1595. lapon: „(Múlt hó elején) az volt hirdetve lapunkban, hogy Petőfit Pesten fáklyás-zenével tisztelték meg, — s Alboni a Linda operában lépett fel. — És ez egyik sem történt meg, noha mindkettőnek meg lehetett és kellett volna történnie."

Deczember 16. Hazánk II. 149. sz. 593. 1. Fölösleges aggodalom.
Deczember 19. Életképek. II. 25. sz. 784. lapon „Erdélyi hangok Petőfihez" czimmel Mentovich Ferencztől a köv. költemény jelent meg:

Alig pihenél meg, már is visszatértél . . . 
Itt hagytál bennünket, kedves, kedves vendég, 
Mik lehettek — mondjad — mik a csattogó sast: 
Fencsapongó lelked, tőlünk elrettenték.

Tán a gyáva gőgnek és hiuskodásnak 
Ál ragyogását nem nézheted szemeddel; 
Vagy a szegénységnek, kunyhók nyomorának 
Szenvedéstől égő könye kergetett el ? ...

Mind ez meglehet, mert csak egy van minálunk, 
Mit te megszerethetsz: a dicső természet; 
Ez is leöltötte ünneplő ruháját, 
Ez is most magára gyászoló mezet vett.

Mért nem jöttél hozzánk, a midőn tavasz van, 
A midőn ormán a felnyúló tetőknek 
Hajnalsugarásól áldozattűz lángol, 
S szent oltárokként a bérczek füstölögnek.

Ott fent, hallgatván a legszebb orgonának, 
A mennydörgéseknek nagyszerű zenéjét, 
Hogy alant a völgyben olly kicsiny a lélek, 
S olly nagy a szegénység — talán elfelednéd.

Mért nem jöttél hozzánk, a midőn tavasz van, 
Midőn még a szirt is bokrétát, virágot 
Tűz fel sisakjára . . . hogy mégis legalább 
Szépnek láttad volna e szegény országot.

S ezt a bérczeken túl elbeszélted volna.  — 
Lám, a te lantodnak varázserejére 
Feledvén az erdős bérczet, hol születtünk, 
Elvágyunk a távol puszták közepére.

Lelkünkben a róna gémes kútját látjuk: 
Most a pusztult csárda romja áll elöltünk; 
Majd a délibábnak szép játéka; majd a 
Vándordarvak serge vonul el fölöttünk.

S már én úgy tartom, hogy ha te befoglalnád 
Helyeink szépségét lantod énekébe, 
S csábító szavaddal majdan elbeszélnéd . . . 
Hozzánk is elvágynék a pusztáknak népe.

S ekkép meggyujtván a vágyat sziveinkben, 
Végre megérthetnők talán nem sokára: 
Hogy a rég óhajtott egyeség napjának 
Felsüssön egünkön szép hajnalsugára.

Avagy mit beszélek! . .    Oh te szépnek láttad 
Fenn az erdős bérczet és alant a völgyet; 
Hisz' a boldogságnak karján jöttél eddig, 
Egy angyal követvén útaidban — hölgyed.

A boldog szerelem rózsaszín üvegén 
Néztél te keresztül köztünk vándorolván ; 
Ugy-e: rózsát láttál bokrainknak ágin, 
És mosolygó hajnalt hegyeinknek ormán?

Ugy-e: nem hallottál panaszos beszédet, 
Nem hallád, mint sir, mint üvölt az őszi szél. 
Mert egész lelkeddel égi angyalodnak 
Szellemdús beszédén, ajkain függöttél. —

Mondd el hát, mit láttál; mondd, hogy a hol olly szép 
S dicső a természet: az istennek háza, 
Nem leend a szellem mindörökre fogva, 
Jön idő még, mellyben lánczait lerázza.

Oh regéld, regéld el megható szavaddal 
S felséges dal lesz az elmondott regéből, 
Mellynek zengzetére a volt egyeségnek 
Romba dőlt egyháza — meglásd — újra épül.

Hogyha régen, régen a dalnok szavára 
Egy város kelt ki a mély tenger árjából: 
Egyetlen épület miért ne épülhetne 
Fől a te dalodra, melly ragad s varázsol

Deczember 19. Életképek. II. 25. sz. 800. 1. Czakó temetésén. Ez a vers czím nélkül a Mi hir Budán ? cz. rovatnak Czakó temetéséről szóló leírásába van beleszőve, ezzel a megjegyzéssel: „Petőfi irt egy gyászdalt a megholt szánatos sorsára, és e dal ugy rá illik."

Deczember 19. Életképek. II. 25. sz. 800 lapon:
„— Petőfinének lapunkban bemutatott ábrándját az Ungar is közli múlt csütörtöki és pénteki számaiban, igen ügyesen fordítva németre D.-tól." A 802. lapon pedig a Mondanivalónk közt: „Mindazon versek, melyek ez ideig Petőfinéhez írattak, nem ütik meg a kivánt mértéket."

Deczember 21. Honderű. II. 25. sz. 498—99. lapon az Ökörszem ez. rovatban :
„A táj — mond a geniális P. Koltóról irt levelében a Hazánk 137. sz. — olyan kép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet. (Bezzeg sajt! a természet egy másoló kontár, P. az eredeti!")
„Egy kis kalandunk is volt az útban ... Nagy-Bányán tul Misztófalában (így!) eltört egy kerekünk. (Ejnye na mi érdekes egy kaland!) Feleségem csak mosolyogta a bajt, de én dühösen dühödtem, s félrementem, hogy" stb.
„Egyedül vagyunk, azért ölelkezünk... az a komisz tempó nincs meg bennünk, hogy mások előtt nyaljuk faljuk egymást, mint rendesen szokták a fiatal házasok. Jaj be rut, jaj be czudar, piaczra vinni a boldogságot!" Ugyan ugy-e? P. úr tán nem viszi piaczra boldogságát ? Oh nem. Ő csak hírlapok által doboltatja ki azt a két magyar hazában. P. úrban tehát nincs meg az a komisz tempó! Auch gut.
„Annyi bizonyos, hogy Koltóról eljöttem, vagyis tulajdonképpen eljöttünk, hála Istennek, de jól megértsük egymást : nem azért hála Istennek, hogy Koltóról eljöttünk, hanem azért, hogy eljöttünk, tünk; röviden szólva, hogy már nem magam utazom, hanem másodmagammal, t. i. az én kedves kis feleségecskémmel." Mi naiv, minő piquant enyelgés ! mi nemes stil!
„Engedj meg barátom, most nem irok többet .... feleségem fölkelt helyéről s hozzám közeledik. Kétség kivül fontos végzendői lesznek velem, tehát nem irhatok. Isten veled !" (minő gyöngéd allusiók!)
„Két napot töltöttem Kolozsvárt, de fölér félesztendővel olyan gyönyörű két nap volt." (mi érdekes leírása Kolozsvárnak ! ganz Alexandre Dumas!)
„Nem irja ki — mond ő ugyanazon levélben — barátjának (a fiatal g. Teleki Sándornak) nevét, minthogy az nagy úr (!) ő pedig — mond a geniális levelező — „nem Horváth Lázi, hála a mennyei atyának." — Detto mit Obers — mond a kis ökörszem.
„Ha ásítani találsz — mond más levelében P. úr, Hazánk leggeniálisabb levelezője (lásd Hazánk 141. sz.) ne ásits valami túlságos nagyszerűt, mert le talál esni az állkapczád, és ez igen kellemetlen dolog. Tapasztalásból tudom, azon korból, mikor még az úgynevezett classikai becsű magyar műveket is olvastam, melyektől isten ójjon minden jó lelket."
Kell-é ehhez commentár ?
„A versírás is végre oly el nem hagyható szokássá válik, mint a lólopás vagy fejvakarás vagy a részegeskedés. Sokszor mondtam magamnak, ugyan mit firkálsz, te szamár, hát nem jobb volna, ha addig a feleségedet ölelnéd ? föl is tettem magamban, hogy csak azt a gondolatot rántom le" stb, et sic porro in intinitum cum gratia.
„Valaha — mond alább a néhai embergyülölő — roppant világ és embergyülölő volt ő, annyira, hogy a föld egy óriási szemétdombnak tetszett előtte, melyen az emberek mint undorító féregmilliárdok nyüzsögnek, s hogy e nyavalyából kigyógyult, nagy részben Dumas' druszájának köszönheti stb. Hát Milton, Goethe, Chateaubriand, Lamartine? miért nem ismerkedik meg ezekkel ? Tán előbb kigyógyitották volna önt  nagyszerű  világfájdalmaiból.   Szegény classikusok! Megjött számotokra Attila Isten' ostora! „Adieu Dumas druszája! Adieu genie!"

Deczember 21. Hazánk. II. 151. sz. 602. lapon Tóbiásy „Tölpel Kleofás" cz. rajzában a köv. részletet olvassuk: „Egy czikket írtam az Életképek és Divatlapról feltétlenül rosszalva irányaikat, Frankenburgtól a humort, Petőfitől a genialitást, Jókaytól a képzelet-gazdagságot tagadva meg, ennek költészetét betegesnek, nyavalgónak, üres puffadozónak, nagyszavu erőlködésnek, Petőfi eredeti gondolatait, sok oldalú musáját trágárságnak, régi gondolatok ügyes átdolgozásának keresztelve stb. stb. Tárt karokkal fogadtatám (t. i. a Szépirod. Szemle szerkesztőségében). Azóta mint a három divatlap bírálója a Szépirodalmi Szemle állandó munkatársa vagyok."

Deczember 23. Jelenkor. 102. sz. 610. lapon:
„Petőfi verseit újra nyomják 1500 példányban. Kiadó ur alkalmasint nem rösteli a dolgot."
Deczember 25. Hazánk. II. 153. sz. 609. 1. Utazás az alföldön.
Deczember 26. Életképek. II. 26. sz. 819. 1. Homér és Ossián.

Tudod midőn először ültünk...

(Folytatjuk)

"Régi jó" börtönvilág - 1905

Az ember ösztönösen nem szeretne rács mögé kerülni, de azért furdalja az oldalát a kíváncsiság: milyen lehet odabenn, a sitten? Nem olcsó érdeklődés ez tőle: ösztönösen érzi, hogy börtönbe kerülni sokszor csak egy pillanaton múlik, azon, hogy rosszkor vagyunk rossz helyen. Nem árt tehát, ha előzetes ismereteket szerzünk...

1905-ben kiadott könyvet találtam a Magyar Elektronikus Könyvtár állományában. Nemrég került fel, és valószínűleg, a belbiztonság kötelékében dolgozók könyvespolcán díszelgett hosszú időn át. A címe:

A
MAGYAR BÖRTÖNÜGY ÉS AZ ORSZÁGOS LETARTÓZTATÁSI INTÉZETEK
KÖZZÉTESZI A MAGYAR KIR. IGAZSÁGÜGYMINISTERIUM

SZERKESZTETTE
DE MEGYERY ISTVÁN
KIR. FŐÜGYÉSZI HELYETTES

BUDAPEST
1905

De lássuk a tartalomjegyzéket is:

Eligazító tábla a márianostrai fegyintézethez - ma

A Börtönügy múltja 1772—1867-ig.
Az 1867— 1880-ig terjedő időszak.
A Magyar Büntetőtörvénykönyv Büntetési Rendszere és a szabadságvesztés-büntetések.
A Börtönügy Állása 1880—1905-ig.
Az Országos letartóztatási intézetek:

* Az illavai kir. országos fegyintézet
* A váczi kir. országos fegyintézet
* A soproni kir. országos fegyintézet
* A nagyenyedi kir. országos fegyintézet
* A lipótvári kir. országos fegyintézet
* A szamosujvári kir. országos fegyintézet
* A márianostrai fegyintézet
* A budapesti kir. országos gyüjtőfogház
* A szegedi kir. kerületi börtön
* A munkácsi volt kir. orsz. fegyintézet
* Közvetítő intézetek és a vonatkozó szabályok
* A kis-hartai kir. közvetitő intézet
* A váczi kir. közvetítő intézet
* A lipótvári közvetítő intézet
* Államfogházak és a vonatkozó szabályok
* A szegedi kir. államfogház
* A váczi kir. államfogház
Statisztika
Tervrajzok

Van itt tehát minden az érdeklődő léleknek, éppen csak a nyakatekert jogász stílus az, ami nehézkwessé teszi az olvasást. Így aztán sok mindent fürgén átlapoztam, s csak ott horgonyoztam le, ahol megtudhattam, milyen szabályok szerint táplálták annak idején a börtönökben sínylődőket. A szemléletes példát a szegedi "m. kir. ker." és az "orsz. fegyintézetekben" dívó előírásokban találtam meg.

Étlap a szegedi m. kir. ker. börtönben és az orsz. fegyintézetekben letartóztatott egészséges rabok, illetőleg fegyenczek részére.

Általános határozatok.

Minden egészséges rab, illetőleg fegyencz részére kiadandó :
1. Naponkint egy szikkadt, legalább két, legtöbb öt napos 840 gramm súlyú barna kenyér,* minden étkezéshez külön —
vagyis három adagban.
2. Egy adag 52 ctliter mennyiségű köménymagos vagy alább felsorolt valamely más rántás leves naponkint egyszer este vagy reggel; s ezenkívül, minthogy hetenkint négyszer (vagyis midőn húsnapok nincsenek) reggeli és esteli étkezés is van, a belátáshoz képest vagy reggel, vagy este tej, szalonna, túró vagy hajában főtt burgonya adandó oly megszorítással,
hogy a szalonna húsnapokon s egyáltalában hetenkint kétszernél többször nem adható.
Húsnap hetenkint háromszor van s ezen napokon kétszer van étkezés és pedig reggel és délben vagy délben és este.

Délben.
3. Egy adag 52 ctliter marhahúsleves vagy  helyette gulyáshús — hetenkint háromszor.
Egy adag 52 ctliter rántásleves az alább felsorolt rántáslevesekből — hetenkint négyszer.
4. Főtt marhahús, csont és inak nélkül 87.5 gramm súlyú adagokban,  a húsleves-napokon  vagy  ugyanily  súlyban a gulyáshúshoz — hetenkint háromszor.
5. Főzelék 52 ctliter adagokban, és pedig:
a)  Savanyú káposzta vagy az évadhoz képest zöld főzelék (savanyú káposzta paradicsommal, édes káposzta, kelkáposzta burgonyával vagy anélkül, tök, tök paradicsommal, karaláb, forrázott saláta) — hetenkint egyszer.
b) Gulyáshús — hetenkint egyszer, de ha a helyi viszonyoknál fogva gulyáshús egyatalán nem szolgáltattatnék ki, az azt
helyettesítő főtt hús mellé az étlap keretében valamely főzelék s ritkább esetben valamely kásaféle étel adandó. Minthogy a gulyáshús burgonyával készíttetik és az előírt főzelékadagok mennyiségének kétszereset, vagyis 100 (száz)
ctlitert tesz ki, gulyáshús-napokon délben, ezen ételnemen kívül, külön leves vagy főzelék egyáltalában nem készíttetik.
A  mennyiben a helyi viszonyok lehetségessé teszik, gulyásnapon a gulyáshúshoz előírt marhahús, ugyancsak csont és inak nélküli 220 gramm juhhússal is helyettesíthető.
c) Burgonya édesen vagy savanyúan vagy paprikás burgonya vagy az évadhoz képest burgonya paradicsommal — hetenkint egyszer.
d) Hüvelyes főzelék (mely a nyári évadban egyszeregyszer zöld babbal is helyettesíthető) — hetenkint kétszer.
e) Tarhonya, száraz-tészta,  hagymás-tészta, burgonyás, szilvaízes, túrós, darázs-tészta, gombócz és puliszka felváltva
a viszonyok és belátáshoz képest — hetenkint kétszer.
6.  Ha közönséges eczet helyett boreczet vagy eczetessentia használtatik, a jelen étlapban kitett illetménynek csak fele számítható fel.
*  Ezen barna kenyér  65 %-ban III. számú rozsliszt — és  35 %-ban 7 -es számú búzalisztből állíttatik elő.

Étlap a szegedi m. kir. ker. börtönben és az orsz. fegyintézetekben letartóztatott beteg rabok, illetve fegyenczek részére.

Altalános határozatok.

1. A beteg rabok, illetve fegyenczek esti vagy reggeli rántáslevese helyett az egészségesek étlapjában VIII. alatt felsorolt mellékételek még az ápolószemélyzetnek sem adhatók.*
2. A betegek étlapjában VTI. alatt felsorolt kedvezmények csak orvosi rendelvény mellett adhatók, és pedig az A), B), C) alattiak az ott megnevezett étmértékűeknek a gyógyulás siettetése és biztosítása czéljából; a harmadadagosoknál mindazonáltal azon megszorítással, hogy azon napokon, midőn a betegek délben főzelék helyett az egészségesek tésztájában részesíttetnek, a harmadadagosok részére külön tészta nem rendelhető; továbbá hogy azon harmadadagosok részére, a kik a déli főzeléken kívül külön rendelvényü tésztában is részesíttetnek: a külön rendelvények között felvett gyümölcs nem adható; a D) alattiak inkább csak járvány vagy ragályos betegségek idején; végre az E) alattiak ugyanily alkalomkor, azonban nem beteg raboknak, illetve fegyenczeknek is rendelhetők.
3. Egészséges rabok, illetve fegyenczek, a betegápolók kivételével, a beteg rabok, illetve fegyenczek részére előírt ételekben, beteg rabok, illetve fegyenczek pedig az ápolókat sem véve ki, az egészségesek részére sütött kenyérben nem részesíthetők.*
4. Azon betegek, kiknek az étlap szerint főzelék vagy tészta rendes illetményképen jár, az egészségesek részére ugyanazon napon készített főzelék vagy tésztában részesítendők, azon napokon pedig, midőn az egészségesek részére oly főzelékek (bab, borsó stb.) vagy más étkek (p. o. gulyáshus) készíttetnek, melyek betegek számára egészségi szempontból nem ajánlhatók, a betegek köleskása, rizs, dara vagy burgonyakásában részesítendők.
*  A betegek részére kiszolgáltatandó kenyér  4 -es számú búzalisztből állíttatik elő.

Rabnő, gyermekével a toloncházban

A fogházi élelmezés  további javítása  az igazságügyminisztérium által tervbe vétetett. Ide vonatkozólag közöljük a pestvidéki kir. törvényszéki fogházorvosnak kísérleteken alapuló értékes tanulmányából a következő adatokat:

'Az életműködések nem egyebek, mint a testben végbemenő, anyagcserével összekötött élenyülési folyamatok, vagyis az életműködés nem egyéb, mint égési folyamat. A test, életműködéseinek nyilvánulása közben, saját magát égeti el, az elégetteket kiküszöböli, helyettök újakat vesz fel. A kiküszöbölt anyagokat ürülékeknek, a felvetteket pedig tápanyagoknak nevezzük. A tápanyagok tehát csak azok lehetnek, melyek az ürülékekben eltávozott anyagok pótlására alkalmasak. A test ürülékének legnagyobb része szénsavból áll, mely a testet alkotó szén elégéséből keletkezik; ennélfogva a test táplálékainak leginkább szenet tartalmazó anyagokból kell állaniok. Széntartalmu táplálék sokféle van: legnevezetesebbek a zsirok és olajok, a keményítő és a czukor anyagok...'

Itt abbahagynám, mert kóstolónak bőven elég ennyi, a többit talán majd közvetlen tapasztalatból szerzi meg az ember, bár gondolom, hogy az olvasottak idilli környezetként mutatják be a "régi jó" börtönvilágot...

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 23.

(Endrődi Sándor nyomán)

1847

Nagyszalontai Csonka torony

Október 5. Hazánk. II. 118. sz. 470. 1. Uti levelek Kerényi Frigyeshez. X. levél.
Október 5. Honderű. II. 14. sz. 279. 1. Ökörszem:„Ismét legeslegelső (?) költőink' egyikének genialitását (?) kell egész glóriájában olvasóinknak felmutatnunk. A genialitás mód nélkül hasonlít egy sörpinczér' póriasságához, és egy csikós' durva betyárságán fölülemelkedni nem bir. —  E genialitás  (?)   rendkívül   alkalmatos  arra,   hogy  a müveltek (?) között tetszésnek örvendjen, mely elválaszthatlan kísérője valódi érdemnek. — Ez óriási genialitás (?) corpus delictijét „Hazánk"-ban találjuk, s valóban meg nem foghatjuk, micsoda közönség' számára szerkeszti lapját a szerkesztő úr, hogy nem szégyelli egy ily magát genialisnak tartó (!) irász' korcs szüleményeit nyilvánossá tenni. — E szájasságok még csak egy durva privát társaságra sincsenek számítva, mennyivel kevésbbé a nyilvánosság számára, melyet ilyes minden jobb érzetet meggyalázó czikk által nem kellene mystificá'ni. E czikkben oly nyelv és hang uralkodik, hogy — de hadd beszéljen maga a lángeszü (!) P. ur:
„Homo proponit, Deus disponit, a mi szóról szóra ennyit tesz: az ész proponál, a szív disponál, mert a mennyivel erősebb az isten az embernél, annyival erősebb a szív az észnél. Ebből az a tanulság, hogy nem megyek a külföldre, szó sincs róla, hogy menjek. [Kár, hogy nem megy — ott legalább egy kis finomulást kaphatna ; — tán kiköszörültetnének a szögletek. Az ember sohasem tudhatja mire jó az utazás ? !  * Szerk.] Barátom! az rettenetes, hogy uralkodik fölöttem a szív. [A szív uralkodás — szép uralkodás, — majd mindjárt meglátjuk, hogy uralkodik a szív — a nagyszivű P. úron. * Szerk.] Valóságos despota, és eszem alázatos rabszolgája, vagy legfölebb jámbor, jó lelkű apja, ki neki csak tanácsol, de parancsolni nem tud, vagy nem akar. [Ha tudna sem sok köszönet volna benne.* Szerk.] És örülök rajta, hogy így van. Az ilyen ember nagyon boldogtalan lehet, az igaz, de nagyon boldog csupán az ilyen ember lehet. Én is ezért voltam egykor nagyon boldogtalan, s ezért vagyok most nagyon-nagyon boldog. Tehátlan tehát a külföldre nem megyek, hanem nyugat helyet fordulok vissza a napokban keletre . . . keletre! És ez még nem elég, hogy az alföldön utaztam, az is hozzá járult, hogy 10, mond: tíz napi esőzés előzte meg utamat s még azon felül az útban is vert az eső két napig. Most már csak képzelheted, milyen mulatságom volt, vagy dehogy képzelheted,dehogy; ha megszakadsz sem képzeled.[Ezen költői kifejezés — nem tudjuk — a szívből jött-e irónél, vagy az észből? A kifejezés minden esetre kissé merész! !* Szerk.] Sátor volt ugyan szekeremen, hanem azért annyi sár ragadt a kerekekre, hogy a szó legszentebb értelmében minden száz lépésen meg kellett állnunk s levasvillázni a küllőkről a gancsoskodó fekete irós vajat . . .[Ajh ! be költői! ! ! * Szerk.] hogy kenné kenyerére az, akit gondolok s fuladna meg tőle! . . . [Ezen szebbnél szebb fölkiáltásra, ezen megragadó gyöngybeszédre bizonyosan P. urat gyöngyszive kényszerité! kétséget sem szenved . . . Vagy tán kis hamis esze ? * Szerk.]  ne félj, olyat gondoltam, a kiért nem kár: egy rósz poétát. [Halljuk! * Szerk.] Oh barátom, van-e szánalomra és irgalomra méltatlanabb állat, mint a rósz poéta? [Ej a parasztos poéta ! * Szerk.]  Nincs. [Bizony nincs. * Szerk.] Rósz kritikusaimnak [Ezen rósz kritikusok alatt levélíró igen szerényen —mindazokat érti, kik oly merészek P. ur' verseit valamicskével rosszabbaknak tartani, mint Byron, Heine, Béranger, Kisfaludy, Vörösmarty, Tompá-éit stb. összevéve ? ! ? Hogy is lehetnek ezek a rósz kritikusok ily ferde nézetüek - nem ! — ily vakok ? * Szerk.] ugy bocsásson meg az isten, a mint én megbocsátok; de a rósz poétának se én, se az isten meg nem bocsátunk.[„Sem én — sem az Isten." Csak minden gőg nélkül. Előbb jő P. ur, aztán az úr Isten ?  * Szerk.]  A legalávalóbb, a legelvetemedettebb gonosztevő megtérhet idővel, de a rósz poéta örökké rósz poéta marad, [Meg a daróczos, parasztos, pokróczos poéta. * Szerk.] ez javithatlan, ez gyógyithatlan, ez ugy hal meg, a mint született : földön csúszó nyomoruságban, magának kinjára és szégyenére, másoknak unalmára s igy legóriásabb bosszúságára. [Ki hinné, hogy vannak költők,  kik annyira ismerjék magukat. * Szerk.]  És a szegény magyar hazára, melyet török, tatár és sáska annyit pusztított, a balsors még ezen csapást is rámérte,   a   mi irtózatosabb töröknél'  tatárnál és  sáskánál ... küldött nyakára rósz poétákat. 

Stb, stb... (Vége jövőre.)

Október 5. Budapesti Híradó. II. 673. sz. 238. lapon : „— Épen most olvassuk, hogy Petőfy (!) „Versei" háromezer példányban nyomattak, s már majd egészen elkeltek; ennek méltán örvendhetünk, mert e szerint négy forintjával tizenkétezer forintot vesz be az illető kiadó, és így igen természetes, hogy a jeles költő legalább is háromezer forintnyi tiszteletdíjat várhat tőle."

Október 7. Hazánk. II. 119. sz. 474. 1. Bányában. 

Október 10. Pesti Hirlap. 964. sz. 236. lapon az Unió zsebkönyv rövid ismertetése a munkatársak, köztük Petőfi nevének fölemlitésével.

Október 14. Pesti Hirlap. II. 966. sz. 244. lapon: „— A Honderű még él, de csak ollyformán, mint fagyöngy, s más efféle parasyt természetű növények. Legközelebb azon divatot kapta fel, hogy Petőfi levelei közül a mellyik neki megtetszik, utánnyomatja a Hazánkból s hogy tettének ürügyöt adjon, úgy tetteti a gonosz, mintha ő neki azok nem tetszenének. Pedig dehogy nem tetszenek, hiszen épen azért közli e leveleket, hogy olvasóinak is legyen valahára karácsonja."

Október 16.  Hazánk.  II.   123.  sz.  490.  1.   Uti levelek Kerényi Frigyeshez. XIV. levél.

Október 17. Életképek. II. 16. sz. 498. 1.   Te az enyém, én a' tied . . . (Június, 1847.)

Október 19. Hazánk. II. 124. sz. 493.1. A' Csonka torony. 

Október 19. Honderű. II. 16. sz. 3'4. lapon: „Irodalmi ABC. Severustól. XLV. Petőfi Sándor. Miután   ABC-nk   elé  bocsátott   rövid   előszavunkban kevés   szóval   megmondok, hogy kérlelhetlenek leszünk mindazon irók iránt, kik  talentumokat az aljasság és póriasság' alacson csatlósává sőt rabszolgájává  sülyesztik — P. úr  ellen is  kíméletleneknek  kell lennünk.   Mi nem vagyunk e költő'  lyrai tehetsége iránt vakok, tudjuk nála becsülni   a   termékenységet, képgazdaságot; de ép oly kevéssé vagyunk vakok határtalan elbízottsága, kiállhatlan arrogancziája  s azon büntetésreméltó kórja iránt ez írónak, melylyel durvaságban, a genialitás saját nemét keresi.
A tehetségtelenek koránsem tehetnek oly nagy kárt valamely irodalomban, mint a talentommal birók, ha ez utósók  tehetségüket az  Ízléstelenségnek  dobják  zálogba. Íly hangon nem írók — de még kocsisok sem szoktak cselédszobáikban nyelveskedni; — vagy tán irodalmunkat valamivel alábbvalónak akarjuk tekinteni, mint akármely cselédszobát?! . . . Ezen észrevételeket tehát tenni kötelességünkben állt. Tán a hetvenkedő P. ur valahára megjózanodik — s a vigyázatlan szerkesztő úr, ki P.' hagymázbeszédeit nyilvánosság elé bocsátja — jövőre vigyázatosabb  leend.*  Szerk.

Október 24. Életképek. II. 17. sz. 517. 1. Beszél a' fákkal a! bús őszi szél.... Nem érdektelen, hogy a november 9-iki Honderű (19. sz. 372. 1) Medve Imrétől verset közöl, melynek  czíme s kezdő sora szóról-szóra ugyanez.

Október 24. Életképek. II. 17. sz. 545. lapon : „A Spiegel ráfogja Petőfire, hogy katonává lett ... Az bizony; isten katonájává lett — megházasodott."

Október 24. Pesti Hírlap. II. 972. sz. 269. lapon:
„— E hó végén visszaérkezik a főváros kebelébe Petőfi Sándor, — nem csupán ünnepelt múzsájával többé, miként ment; hanem élte boldogságával, kiválólag lelkes, művelt fiatal hitvesével. Vezérelje őket szerencsésen a gondviselés!"

Október 26. Hazánk II. 127. sz. 508. lapon egy Somogyi levélben ez a csevegés fordul elő :
„— Alázatos szolgája, tekintetes úr!!!
—  Ah! servus amice . . . servus . . . servus. Rogo . . . rogo, foglaljon helyet ... Ah! „Hazánk".
—  Igen is szolgalatjára.
—  Petőfi . . . átkozott  Vas Gereben, biz itt is találkozom vele, már a nevére  is  nevetnem  kell . . . Szépirodalom . . . Kereskedelem. Külföldi  hirek. No ez már derék!  ez nevezetes.  Erre bizony fizetni fogunk  annak a kedves  Kovács Pál urnák . . . fizetünk   bizony." stb. stb.

Október 28. Jelenkor. 86. sz. 512. lapon:
„Petőfi Nógrádmegye táblabirájává neveztetett s nemsokára fővárosunkba jövend."

Október 28. Múlt és Jelen. Szerk. Szilágyi Ferencz.
„— Kolozsvári újságok. Magyarhoni ismeretes és jeles költő Petőfi Sándor hitvesével együtt okt. 21-n városunkba érkezvén, két napig itt mulatott. Ez alkalmat adott egy ujabb progressista ünnepélyre. Múlt szombaton október 23-n estve az országgyűlési nemes ifjúság nagy fáklyás zenével tisztelkedett, a nevezett költőnek, ki a Biasini vendéglőben volt szállva: kövárvidéki t. bíró s volt színész Haray Viktor, mint az ifjúság érzelmeinek tolmácsa üdvözlé a magyarhoni kedves vendéget, egyszersmint dagályos szónoklatában az unió eszméjére is kiterjeszkedett. A megtisztelt költő rövid és egyszerű szavakban fejezte ki a nem várt megtiszteltetés feletti örömét, azon óhajtás kíséretében : hogy vajha minél előbb a két testvérhon viszont egyesülésével, mint ennek is polgára ugy jöhessen megint ide. Ugyanakkor a nevezett vendéglőben innepi lakoma volt, melyen több országgyűlési követek, ifjú tudósok stb. voltak jelen. Természetesen a hazafi pohárköszöntések — marosszéki követ B L. lévén a szónokló — nem hiánzottak, s azoknak tárgyai voltak a megtisztelt költő és neje, jelen volt követek, az unió stb. Más nap a nevezett költő elutazott."

Október 28. Erdélyi Hiradó. Szerk. Méhes Sámuel.
„— Petőfinek Kolozsváron átutaztában a tanuló ifjúság fáklyás zenével tisztelgett, barátai ízletes östebédet rendeztek, melyben néhány orsz. gyűlési tekintélyes tag is részt vett. A csaknem minden osztálybeli, mintegy negyvenre menő vendégkoszorun jó kedv és fesztelen társalgás szine ömlött el. Berzenczei orsz. gyűlési jeles ifjú követ Petőfiért, különösen mint a nép dalnokáért remek áldomást ürített, valamint fiatal szép nejéért is, ki közkívánatra személyesen is megjelenvén, riadó éljennel fogadtatott. Az innepelt áldomásviszonzás helyett „Dalaim" czimű szép költeményét szavalta el. Az áldomások közül kiemelendő még ugyancsak B —é egy országosan tisztelt s e baráti körben is jelenvolt városi agg köveiért, Antal Imre orsz. gyűlési követé, valamint kedélyes ifjú dalnokunk, s ez alkalommal házi gazdánk Urházyé is ismét Petőfiért, végre Nagy Lajosé az unióért. Az egész estebéd alatt az ünnepelt költő népdalaira irt mü-szerzemények és más válogatott magyar zenedarabok élénkítek és mulaták a társaságot. Okt. 24-n vendégünk áldásunk kíséretében Pest felé távozott."

Október 30. Életképek. II. 18. sz. 561. lapon Petőfiné Naplója. 1846. — Jókay Mór lelkes bevezető soraival.

Október 30. Életképek. II. 18. sz. 578. lapon :»— Petőfi Sándort e napokban várjuk széplelkü nejével
egyült körünkbe. Múlt napokban költő barátunk Nógrád vármegye táblabirájává neveztetett ki. A sors áldásai nem járnak egyedül."

November 2. Hazánk. II. 130. sz. 518  1. A' felhők.

Illusztráció A felhők-höz

November 6. Hazánk. II. 132. sz. 528. lapon Szilágyi Sándortól a következő czikket olvassuk:
„Erdélyi levelek. VI. Kolozsvár, oct. 24. Petőfi itt van. . . . Körünkben van . . . vagyis inkább fájdalom csak volt! . . . mert ma reggel elindult barátjához, Arany Jánoshoz ! . . . Igen, ő itt volt, nálunk volt, körünkben volt — két napig! oh e két nap, két évvel ér fel! — Mert látni őt színről szinre, ki lelkünk előtt képzetünk, idealvilágában már ösmerős, mert beszélni véle, hallani őt, kinek szava velőnket rázta meg: emlékünk tábláiba véste magát, — mondjátok meg, nem boldogság, nem kéj, nem öröm-e ? Petőfi itt volt! e 3 szó hangzik most is lelkemben, s tán fél Kolozsvár lelkiben. Azt mondják, az öröm kábit, s tán vélitek, hogy igen sokat mondék ? Nem. Ismerjétek meg őt, mint én megismerem, beszéljetek vele, ki maga az őszinteség, ki szivét ajkain hordozza, s meglátjátok, hogy nem. Csötörtökön estve későn érkezett - meg. Másnap korán, a történteket nem is sejtve, kisétálok. Corda- (talán: Torda) utczában Urházyt egy ismeretlennel látom, keresett valamit. Az őszinte arczot a villogó szemeket látva önkéntelenül megszorítani kezét az ismert ismeretlennek! s nem tévedek — Petőfi volt. — Beszéljetek vele, hogy meglássátok, mikép ez embernek szive lelke helyén van ! . . .
De Petőfi nem egyedül utazik: „Juliskájával feleségével", mint ő nevezi. És e nő méltó, hogy Petőfinének neveztessék, Ha levelem nagy közönség elibe ne menjen, leírnám a testben, lélekben egyaránt szépet, igy szerénységét nem bántandó, felhozom a magyar közmondást: „szép testben szép lélek  lakhatik".
Pénteken Petőfi nejével bejárta Kolozsvárt s Kolozsvárnak környékét, megnézte a házat, mellyben Mátyás 1543-ban született, s mellyet 1843-ban tán azért, mert Magyarhon neki emléket akar emelni, tövéből megújítanak — s megígérte, hogy e házat megénekli. Jól teszi! dicsöitni kell emlékeit a nemzetnek, mellynek emlékein kivül semmije sincs! —
A két napot, mellyet Petőfi közelében tölték, soha sem feledem. Ez ember valóban ollyan, millyennek munkáiból tanullátok ismerni, — mert ő lelkét lehelé beléjök; és e lélek szűz mocsokfalan szabadságáért, hónáért fenrepülő. Szombaton — azaz tegnap — este a fiatalság fáklyászenével iidvözlé Petőfit, melly alkalommal H, V. tolmácslá a fiatalság érzelmeit. Váljon P. irigyei, kik tavai felkárogtak hason alkalommal, nem ellenzik-e most ?
De félre most irigyekkel, mellyek mennyiben les exírémes se touchent, juthatának eszünkbe. Épen ez estve  több  országgyűlési követek,  fiatalság mindnyájan,  hő tisztelői  a  költőnek,  tiszteletére  lakomát adánk,   mellyet Urházy barátunk  rendezett.   És e lakoma, e baráti kör, átlelkesülve  a költő lángszellemétől, valóban ünnepély vala. Legelőbb Berzenczey emelt poharat, s szónoklatával, melly lelkesít s magával ragad, elmondta, hogy a népnek múltja fényes, jelenje sivár, de a népet a játékból mindenik kifeledte. Majd költők álltak elé, kik a multat a fényes csarnokokban   dicsőitek,  de a  néphez ezek sem szóltak. Felhozta,  mi másképen bánt P.,  s a nép őt épen ezért érti, érzi és — dicsőíti.   Kevés idő múlva viszont B. Petőfinére  köszönté  poharát  s  a   társaság,  megjelenését sürgeté.  És  a  nő  megjelent,  szemében  öröm  könyüvel, mintha mondta volna : e férj, ez itt, enyém ! Ezután Urházy, Haray Gy.  és   Lázár K. köszöntének poharat,   s  a  végén Berzenczey, Urházyra,  mint gazdára.Másnap reggel Petőfi Szalontára utazott. Csatáry Ottó is volt egy pár nap városunkban." 

November 7. Budapesti Hiradó. II. 692. sz. 316. lapon : „ — Ismét botrány történt az irodalomban, hatvankét ifjú párviadallal fenyegeti a Honderű szerkesztőjét, ha Petőfi ellen ezentúl is irni fog! Ezen ifjak Petőfit Védő Társadalom czim alatt egyesültek. Azt hisszük, hogy az egész csak tréfa, és nincs köztük ember, kinek komolyan juthatna eszébe illy társulatot alapítni. Költői művek önmagokat védik, s kardra vagy fütykösre egyáltalában nem szorulnak. Az efélének aztán véleményszabadság a neve Magyarországban."

November 7. Vasárnapi Újság. Szerk. Brassai, Kolozsvár.
„Egypár szó némely collegáinkhoz" cz. czikkében így leczkézteti meg a Honderűt: Ugyan mondja meg szerk. collega szerzett-é magának becsületet azzal, hogy Honderűje valamelyik közelebbi számában belé avatkozva az Erdélyi-Vahot ügybe; eme' társunkat hosszú tirádájával szerkesztőségre alkalmatlannak törekszik bélyegezni? Azzal az ön lapja jobb lesz-é, kapósabb lesz-é? vagy inkább alkalmat ád azt mondani: „Cape nasum!" Nem kérdjük, helyes szerkesztői tapintat-é, lapja minden számában, vagy csaknem ivén Petőfi elleni ránkorát tudatni a közönséggel, mely azt nem osztja s ön véleményét nem is helyesli. Nem kérdjük, mondjuk, mert ezzel mi is ama' kimondott elv szélén tapodnánk. De mindnyájunknak jogunk van bántalmat érezni, azon akarnám zsarnoki rosszalással, mellyel ön a' „Hazánk" szerkesztőjét oly nagy hévvel és durván megtámadja, hogy a Petőfi leveleinek lapjában helyt adott. Mennyire tudjuk, az olvasók ebben sem vesznek részt a' Honderű véleményében."

Illusztráció az Utazás az alföldön-höz

November 16. Honderű. II. 20. sz. 400. lapon a következő „Nyilatkozat"-ot olvassuk: „A Honderű legközelebbi számában, ifjú Magyarország, vagyis hatvankettő egy ellen, Borsodból czim alatt egy levél közöltetett, mely a nevezett lap' tisztelt szerkesztőségét, mivel bírálataiban Petőfi' költeményeit nem mindig azon kedvező szemüvegen át nézi, melyen a mágnásokkal is kérkedő hatvankettős ifjuszövetség talán   nézetni óhajtaná,   névtelenség' leple alatt, gyermekies pajzánságokra fajulva, sajátságosán fenyegeti, s Hiedelem elleni kifejezésekkel illeti. — A levél valóban tanulságos, belőle tudjuk meg, mivé lön édes hazánk, ifjú Magyarországgá hatvankét egész gyerkőczével, kiknek bosszuádáz kebelét a megsrételésig elszánt lovagiasság zuditá föl — egy ellen (!) Ám legyen övék a dicsőség, Borsod az egri név hírének és dicsőségének föntartásában ily hősökre nem szorult, azért hisszük, miszerint a borsodi czim ürügyül csak azért vétetett föl, hogy íróit annál nagyobb homály fedje; — mivel azonban azt némelyek itt tőlünk (a miskolczi ref. lyc. bölcsészeti osztályától) eredettnek tartják: kénytelenek vagyunk kinyilvánítani, hogy midőn mi egyrészről sokkal inkább becsüljük Petőfi' érdemeit, mintsem azokat ily gondolat s tartalomszegény szóférczelések által homályositani akarnók, más részről a szabad sajtónak is sokkal nagyobb barátai s óhajtói vagyunk, hogysem bármi jeles ember ellen írott bírálatot eltűrni ne tudnánk. — Nyíltan bevalljuk tehát, hogy bármennyire tiszteljük is Petőfit, ily alacson módot elkövetni soha sem fogtunk volna ellenfeleink háttérbe szorítására. — Szolgáljon igazolásunkra még az is, hogy tanodánk épen úgy szűkölködik mágnásifjakban, mint a nevetséges levél írói érettség és józan megfontolásban. — Mire nézve helytelen gyanusittatásunk' elhárítása tekintetéből a Honderű tisztelt szerkesztőjét jelen nyilatkozatunk' lapjába leendő fölvétele végett tisztelettel megkérik. Miskolc nov. 7, 1847. Többen a ref. lyc. bölcsészeti osztályából."

(Folytatjuk)